2012. február 2., csütörtök

Mindenféle

Jó rég ültem a gép elé hogy bármit is leírjak. Pedig azért zajlik az élet mifelénk...

Most épp betegek a csajok, pedig már örültem hogy milyen jól bírják a strapát. :) Na, nem olyan vészes a dolog, kis orrfolyás, némi köhögés, de nem veszélyes. Mindkét lány virgonc és eleven, jövőhétre el is feledjük majd.

Maja kezdi kimutatni a foga fehérjét minden értelemben. Jönnek a fogacskái és az akarata is keményen. Lassan 12 fogú kis tündér lesz. Kint van két ráró foga, és az alsó szemfogak csücskei is. Felül még nem látszanak a rágók sem, de jól meg van dagadva az ínye.
Az alvása javult, már nem vergődik egész végig hajnalban, viszont amikor úgy döntött kialudta magát rögtön kiabálva mondja a magáét. Imád(na) a wc-ben játszani, tekergeti a tartály csapját, mosást bepakol velem és tereget. (na jó, lelopkodja amit én felterítek)
Ha főzök mindent meg akar nézni, elcseni a félig pucolt krumplit stb. igazi kis minden lében kanál. :)
Rácuppant Emma ruhás szekrényére, imádja kipakolni, és nagy sláger a szobabicikli is. Szeret kis helyekre betelepedni és bíbelődni. Menekül ha kimondnom hogy pelus, és újra elkezdte a zokni lerángatást, amit igazán nem szeretek. Imád fürdeni, azt sosem kell kétszer mondani.
Továbbra is szereti a könyveket nézegetni, ha alkalma adódik firkál, már épít is ügyesen, és babázik.

Emmám meg egyre furább fóbiákat talál ki magának. Most hogy itthon van, nem olyan hisztis mint volt nemrég, viszont érthetetlen dolgokon tud rágódni. Egy két hete kezdődött hogy kitalálta hogy ő soha de soha nem fog többet festeni, meg folyékony ételt enni, mert fél hogy olyan lesz a ruhája. Hiába mondtam én és az óvónők is hogy nem baj, kimossuk, átvesszük, kötényt adunk, megmakacsolta magát. Az evése amúgy is botrányosan rossz mostanság, nem tudom emiatt e. Ma viszont megette a gulyást, igaz, és kanalaztam a szájába, mint egy babának. Lehet ez is valamiféle féltékenység, mivel Maját látja hogy etetem.... Nem tudom. A hússal is hadilábon áll, amit még elviselnék annak ellenére hogy húst hússal zabáló család vagyunk, de nem eszik helyette sem mást, képes egy kis rizst, vagy krumplit enni összvissz. És a főzelékeket sem kéri, max a borsót, de nem lehet folyton azt enni.
A farsang a másik... Nem tudja mi szeretne lenni, ezért azt beszéltük meg hogy majd elmegyünk és az adott kínálatból választ szerelést. Aztán tegnap kibökte hogy Csipkerózsika lenne, de ma azért rákérdeztem biztos e ebben, és hiszti következett hogy ő nem is akar farsangra menni, meg amúgy sem óvodába soha többet... Klassz!
A barbie játékokat rendületlenül imádja, rengeteget játszik velük. Emellett kirakózni és memóriázni imád, nem lehet eleget játszani vele. A mesékre továbbra is rá van kattanva, most egy ideje az Aranyhaj a sláger, van hogy naponta többször is kéri, ami nem lenne gond ha nem másfél órás mese lenne. Néha csalok, elléptetem, máskor meg játszunk valamit miközben megy.
Sőt, Aranyhaj ügyileg a Maja is kemény dió, van hogy ő is kéri... Amúgy nagyon szép mese, igazán szórakoztató, nekem is jó nézni és még mindíg tudok rajta nevetni, de láttam már vagy ötvenszer... :) Azthiszem ideje beszereznem egy hasonló hercegnős csodát.

Múlt hétvégén meg elmentünk Apával táncolni egyet. Na jó, csörögtünk egy kicsit, aztán fújtattunk a terem szélén és bámészkodtunk, de jól éreztük magunkat. Micsoda buli címmel került megrendezésre idén a helyi iskola jótékonysági estje, erre mentünk el egy barát párral. Reni, a sógornőm volt az ügyeletes bébiszitter. Míg itthon voltunk lerendeztük a vacsit és a fürdést, így csak némi játék és az altatás maradt rá. Persze aggódtam hogy Majámmal mi lesz, hogy biztos sírni fog mikor elmegyünk. Emma úgy szereti őt, hogy tudtam vele nem lehet gond, alig várta már egész héten mikor altatja Őt Reni. :) Legnagyobb meglepetésemre Majának sem volt egy hangja sem. Mikor indultunk, mondtuk hogy Renivel alszik majd, és ő vidáman szaladt hozzá, és tudomásul vette. Minden jól sikerült. A csajok időben aludtak, semmi gond nem volt.
Nekünk meg jó volt kicsit kimozdulni kettecskén, még ha nem is maradtunk túl sokáig. Éjfélre itthon voltunk, mivel nem bírjuk a strapát. A nagy táncolásnak számomra a cipőm vetett véget, nem beszélve arról hogy csak kapkodtuk a levegőt a végén. :) Hiába, bő 4 év óta először mozdultunk ki, vissza kell rázódni kicsit. :) (meg le kellene fogyni, akkor jobban bírnánk az iramot)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése