Mifelénk

Mostanában megint se időm, se energiám írni. A lányok megint betegek. Orrfolyás a köbön és köhögés. Nem is jönnek ki belőle könnyen, megint már egy hete Emma is itthon van... A dokibácsi aztmondta mivel gyakori és makacs is ez mifelénk, elküldi pulmonológiára. Kíváncsi leszek mit állapítanak meg.
Maja elég jól viseli az orrszívást, csak néha menekül el. :) Amúgy meg egész nap megy, meg sem lehet állítani. Nagyon ügyes, ritkán esik el.
Ma játszóházazni voltunk, bár csak egy ótrra mentünk. Tegnap Rózsimamáztunk, elötte Anyukámék jöttek. :) Igyekszem szervezni valamit minden napra, mert ezek a lányok úúútálják a hideget, nem szívesen vannak kint, de itthon sem jó egész nap. Remélem hétfőn már megy majd Emma, bár abból kiindulva hogy hétfőn még azt reméltem hogy ma már mehet...
A közelgő szülinap miatt meg nagy szervezkedésben vagyok, sokan vagyunk, így nem is egy nap alatt zajlik majd az ünneplés. Ovisok, barátok, család....
Mennek kell, kelnek a csajok.

Képek

Hasonlítós - 14 hónapos csajok

Lehet csak panaszkodni kellett...

Remélem nem kiabálom el, és a tegnapi tündér Emma megmarad olyannak amilyen tegnap volt. Amikor mentem érte aranyos volt, kedves. Mi több, beszédes. Mondtam neki hogy megyünk vásárolni a corába, majd ki ugrott a bőréből. Igaz, tudja hogy felülhet a körhintára meg ilyesmi, de van hogy ez sem hatja meg. Most végig szót fogadott, nem nyafogott. Még az autós bevásárlóból is kiszállt hogy Maja is beülhessen.
Amúgy jól nézhettem ki a babakocsit meg azt a szerkezetet taszigálva míg nem érkezett meg Apánk, ő ugyanis jó háromnegyed óra múltán csatlakozott csak. Időközben meg szereztem még egy autós beülőst, és az összecsukott babakocsival a tetején kacskaringóztam. :) Persze akkor is érdekesen nézhettem ki mikor a kis körhinta körül baktattam körbe körbe nehogy másodszülött leányom kiessen.
Mondanom sem kell, teljes volt az öröm mindkét lány részéről. :) Nem is gondoltam volna hogy Maja ilyen sokáig elücsörög majd a kisautóban, de még dolgunk végeztével sem akaródzott neki kijönni. :)
Éééés Emmánál az áhított kekszből sem lett botrány amiért nem ehet vacsi elött.
Aztán az egész este jól telt.
Jaj, de jó volna mindíg így! :)

Nehezen megy

Pedig vannak ám történések. A legfontosabb: Majám egyedül feláll és megy, bár (még) nem sokat, de talán most mondhatom hivatalosan hogy elindult. Egyenlőre mondjuk hosszabb távokhoz kéri hogy foghassa egy ujjamat, vagy hogy tolhassa a kis babakocsit. Nagyon kitartó, és imádom ezt benne. Képes már kocsit tolva több száz métert megtenni, és amikor már szuszog, akkor is megy. :)
Egyre több mindent mond, persze még nem tisztán, de én értem. :)
Az evése kicsit visszafogottabb lett, de eszik, nincs min aggódni. A napi kétszeri alvásra még szüksége van, bár most kicsit el vagyunk csúszva, és van hogy fel kell ébresztenem mert menni kell Emmáért.
Emma... Jaj, de nagyon nehéz vele mostanság. Olyan de olyan dacos. Elkeserítő. Nem tudom mit kezdjek sokszor vele, és nem használ semmi. Olyan sakál módjára üvölt és vergődik... sosem gondoltam hogy az én kis drága babámból ilyen hisztérika lesz. Fáj ha így látom, de nem hagyja hogy segítsek, tombol. Mondanom sem kell az oviban semmi ilyesmit nem tapasztalnak. Ott mindent csinál, részt vesz amin kell, együtt játszik, angolozik, tornázik... ott fel tud öltözni, és nem nyafog mindenért. Mostanában már görcsbe áll a gyomrom amikor belépek délután, mert rögtön nagyon ellenséges, és szemtelen. Pedig még csak odaköszöntem. Szomorú ez. És nem is látom kiutat. Nem tudom meddig normális a dackorszak, és hogy ez a heves negativitás ettől van e, de nagyon nehéz. Már komolyan gondolkodom hogy szakemberhez fordulok, akár családterápiás foglalkozáson is résztvennék, talán segítene. De lehet hogy nem, és lehet hogy ezt az időszakot csak túl kell élni valahogy.
Persze máskor meg tündér, és el sem hinném hogy ilyeneket produkál. :( Az egész amúgy a ovira és Majám születésére vezethető vissza, aztán meg elharapódzott ez a helyzet. Egyiket sem tudom likvidálni, ilyen szempontból az idő ami segíthet. Szegény Maja meg már olyan bizalomvesztett Emmával. Ő mindíg csak próbál a közelébe férkőzni, és csüngene rajta, úgy örül neki ha meglátja, de Emma nem engedi, sőt, sokszor durva vele. Persze Emma azt meg nem érti ha sok elutasítás után játszana Majával, ő meg már nem megy hozzá. :(
El vagyok keseredve. Ennyi.

Megvagyunk ám...

Csak épp a blogírásra sem időm, sem kedvem nem nagyon akadt mostanság. A lányok betegek voltak, két hétig szenvedünk hol ezzel, hol azzal.

Emmának volt száraz köhögés, aztán hurutos, aztán hasmenés, majd megint hurutos köhögés, és talán még most sem gyógyultak teljesen. Emma ugyan ma már ment oviba, de az orra folyik kissé.

Maja csupa láz volt napokig nem ment le. A torka nagyon csúnya volt, és kapott antibiotikumot, amikor azt hittem innen már csak jobb lehet. Aztán kiderült, hogy mint az Apja, Majám is penicilin érzékeny, csupa piros pötty volt az egész gyerek. Gyors telefon a dokinak, kálcium, fenistil, majd újabb dokilátogatás. Nem kaptunk újabb antibiotikumot, vártuk hogy elmúljanak a kiütései. A torka ugyan még nem volt rendben teljesen, de mostanra túl vagyunk ezen is.

Erre Maja tegnap meg furán kezdett köhögni, ha folytatódik holnap visszamegyünk a dokibácsihoz! Remélem mostmár kijövünk ebből, mert nagyon rossz hogy betegek.