Pedig vannak ám történések. A legfontosabb: Majám egyedül feláll és megy, bár (még) nem sokat, de talán most mondhatom hivatalosan hogy elindult. Egyenlőre mondjuk hosszabb távokhoz kéri hogy foghassa egy ujjamat, vagy hogy tolhassa a kis babakocsit. Nagyon kitartó, és imádom ezt benne. Képes már kocsit tolva több száz métert megtenni, és amikor már szuszog, akkor is megy. :)
Egyre több mindent mond, persze még nem tisztán, de én értem. :)
Az evése kicsit visszafogottabb lett, de eszik, nincs min aggódni. A napi kétszeri alvásra még szüksége van, bár most kicsit el vagyunk csúszva, és van hogy fel kell ébresztenem mert menni kell Emmáért.
Emma... Jaj, de nagyon nehéz vele mostanság. Olyan de olyan dacos. Elkeserítő. Nem tudom mit kezdjek sokszor vele, és nem használ semmi. Olyan sakál módjára üvölt és vergődik... sosem gondoltam hogy az én kis drága babámból ilyen hisztérika lesz. Fáj ha így látom, de nem hagyja hogy segítsek, tombol. Mondanom sem kell az oviban semmi ilyesmit nem tapasztalnak. Ott mindent csinál, részt vesz amin kell, együtt játszik, angolozik, tornázik... ott fel tud öltözni, és nem nyafog mindenért. Mostanában már görcsbe áll a gyomrom amikor belépek délután, mert rögtön nagyon ellenséges, és szemtelen. Pedig még csak odaköszöntem. Szomorú ez. És nem is látom kiutat. Nem tudom meddig normális a dackorszak, és hogy ez a heves negativitás ettől van e, de nagyon nehéz. Már komolyan gondolkodom hogy szakemberhez fordulok, akár családterápiás foglalkozáson is résztvennék, talán segítene. De lehet hogy nem, és lehet hogy ezt az időszakot csak túl kell élni valahogy.
Persze máskor meg tündér, és el sem hinném hogy ilyeneket produkál. :( Az egész amúgy a ovira és Majám születésére vezethető vissza, aztán meg elharapódzott ez a helyzet. Egyiket sem tudom likvidálni, ilyen szempontból az idő ami segíthet. Szegény Maja meg már olyan bizalomvesztett Emmával. Ő mindíg csak próbál a közelébe férkőzni, és csüngene rajta, úgy örül neki ha meglátja, de Emma nem engedi, sőt, sokszor durva vele. Persze Emma azt meg nem érti ha sok elutasítás után játszana Majával, ő meg már nem megy hozzá. :(
El vagyok keseredve. Ennyi.
Egyre több mindent mond, persze még nem tisztán, de én értem. :)
Az evése kicsit visszafogottabb lett, de eszik, nincs min aggódni. A napi kétszeri alvásra még szüksége van, bár most kicsit el vagyunk csúszva, és van hogy fel kell ébresztenem mert menni kell Emmáért.
Emma... Jaj, de nagyon nehéz vele mostanság. Olyan de olyan dacos. Elkeserítő. Nem tudom mit kezdjek sokszor vele, és nem használ semmi. Olyan sakál módjára üvölt és vergődik... sosem gondoltam hogy az én kis drága babámból ilyen hisztérika lesz. Fáj ha így látom, de nem hagyja hogy segítsek, tombol. Mondanom sem kell az oviban semmi ilyesmit nem tapasztalnak. Ott mindent csinál, részt vesz amin kell, együtt játszik, angolozik, tornázik... ott fel tud öltözni, és nem nyafog mindenért. Mostanában már görcsbe áll a gyomrom amikor belépek délután, mert rögtön nagyon ellenséges, és szemtelen. Pedig még csak odaköszöntem. Szomorú ez. És nem is látom kiutat. Nem tudom meddig normális a dackorszak, és hogy ez a heves negativitás ettől van e, de nagyon nehéz. Már komolyan gondolkodom hogy szakemberhez fordulok, akár családterápiás foglalkozáson is résztvennék, talán segítene. De lehet hogy nem, és lehet hogy ezt az időszakot csak túl kell élni valahogy.
Persze máskor meg tündér, és el sem hinném hogy ilyeneket produkál. :( Az egész amúgy a ovira és Majám születésére vezethető vissza, aztán meg elharapódzott ez a helyzet. Egyiket sem tudom likvidálni, ilyen szempontból az idő ami segíthet. Szegény Maja meg már olyan bizalomvesztett Emmával. Ő mindíg csak próbál a közelébe férkőzni, és csüngene rajta, úgy örül neki ha meglátja, de Emma nem engedi, sőt, sokszor durva vele. Persze Emma azt meg nem érti ha sok elutasítás után játszana Majával, ő meg már nem megy hozzá. :(
El vagyok keseredve. Ennyi.
Ne légy elkeseredve, Erik ma pont egy ilyet levágott :) Nem sűrű, de előfordul szerintem mindenütt ilyen korszak. Én a túlélésében hiszek, mert kezdeni nem tudok vele mit. Hagyom had nyomja és nem veszek róla tudomást :)
VálaszTörlés