Fogas kérdés

Majámnak tegnap iszonyú nyűgös napja volt, amit ma már annak tudok be, hogy áttört a két felső metsző fogacskája is. :) Amúgy új tudománya is van, feltérdel, és próbál felállni is. Nagyon ügyi, de még elég bizonytalan, és ha nem állok ott, nagyokat koppant volna a kis buksija. Próbálkozik a teraszajtónál, a porszívón, és rajtam is felkapaszkodni.
A másik meg hogy ugye már mindenhová közlekedik a lakásban, ha egy pillanatra is egyedül marad a nappaliban, hiába játszik épp, akkor is útra kel, és jön utánunk. Lehet a konyhát el is fogom szeparálni valami biztonsági ajtóval, mert többek közt a sütő rettentő veszélyes, és Maja rendkívül gyorsan tud haladni.

Résen kell lennem.

10 hónapos

Hihetetlen huncut, akaratos és imádnivaló Majám. Egyre ügyesebb, és egyre mozgékonyabb. Igaz, le is fárasztja magát, újabban megint háromszor alszik napközben. Mondjuk nem viszi túlzásba, van hogy fél órát sem szunyókál.

Mászni még nem mászik, most vegyíti a kúszással, ami úgy néz ki, hogy térden és könyökön halad. Írtó édi ahogy jár a kis popója, é nagyon gyorsan tud így haladni. Néha négykézlábra áll, de hamar megunja, és ledobja magát.
Imád kukucsolni, labdázni. Már menekül is ha azt hiszi valamit el akarok venni tőle. Nagyon édi ilyenkor, hátrasandít, vigyorog ezerrel, és menekül. Tündéri.
Lemérni nem igazán tudom, 10 kiló körül lehet. Centire meg csak a kinőtt ruhák alapján tudok tippelni, de igyekszem lebírkózni, és megmérni Őt. :)
Szerencsére a szeme azóta is rendben van.
Mostmár imád sétálni, szívesen elnézelődik a babakocsiból.
Tegnap fogadta el először a tölcsért, és be is falta az egészet. :) (eddig simán elhajította)
Imádunk kicsi Majababám!!!!

Hétvége

Szombaton itthon voltunk, egy kedves kolléganőmet és családját vártuk ebédre. Nekik is két gyerkőcük van, Fruzsi 10 éves, Márk 4 hónapos. Emmám a kezdeti zavarát hamar leküzdötte, és onnantól nem is láttuk szinte a két lányt. Olyan jól elvoltak, hogy csuda, pedig először találkoztak. Majám sokszor bújt belénk huncutul, de jól érezte magát Ő is. Márk még pici, de neki sem lehetett a hangját sem hallani, egyszer evett, különben meg jól elnézelődött. :)

Késődélután Anyumék is beugrottak, hamar elszaladt ez a nap, este senkit nem kellett altatni.

Homokoznak a csajok

Vasárnap délelőtt pedig a Tropikáriumot vettük célba. Sejtettem, hogy nekem túl meleg és túl fülledt lesz. Hát, így értve nem csalódtam. Borzalmas volt nekem. Szegény Majáról is csorgott a víz rendesen. Emmának tetszett, és élvezte az állatmustrát, de szerintem nem fogunk túl sűrűn idelátogatni.

A kedvenc :)

Majám szeme

Majám szeme születése óta váladékozik, talán egy egy napra maradt ez abba. A könnycsatorna átmosásról rengeteget olvastam már Emma születése után is, mivel neki is volt ilyen problémája. Akkor vele hiába küldtek átmosásra, nem mentünk, bíztam benne hogy kinövi, és úgy is lett. 4 hónapos volt amikor egyik napról a másikra elmúlt a váladékozás és könnyezés.
Szegény Majámnak viszont csak nem akart elmúlni ez a fránya váladékozás, így elmentünk egy nagyon kedves doktornénihez, aki (tegnap) elvégezte ezt a beavatkozást. Sokat olvastam erről, és tájékozódtam mielőtt döntöttem. Az utolsó pillanatig vártam úgymond, mert 10 hónapos kor után már csak altatásban vagy bódításban végzik el, azt viszont nem akartam. Nagyon ideges voltam, és aggódtam, de azt kell mondjam sokkal rosszabbra számítottam. Maja rögtön utána meg is vígasztalódott, és azonnal megszűntek a panaszaink is. Most még használjuk a szemcseppet amit kaptunk, és remélem, hogy végleg búcsút intünk ennek az egésznek.

5

Ma épp öt éve hogy hivatalosan is összekötöttük életünket Apával. Hihetetlen hogy elszaladt 5 év az esküvő óta. Mindenesetre igazán eredményes öt év van mögöttünk. Megszülettek a lányok, aminél nagyobb és szebb ajándékot el sem tudok képzelni az életben. Köszönöm! Szeretlek Apa!

Az első

Kibújt Majám első fogacskája. Úgy örülök neki. :)
Még ugyan nem nőtt ki teljesen, még csak egysíkban van az ínyével, de kint van, áttört.

HIT Családi nap Gödöllőn + strand

Ma megint időben indultunk reggel, és kezdésre szinte meg is érkeztünk Gödöllőre a HIT parkba, ahol családi napot szerveztek. Volt tűzoltóautó, lehetett célba lőni a tömlőkkel, volt ugrálóvár, trambulin, kis ugráló, óriás trambulin, arcfestés, pólófestés, játszótér, foci, állatsimogató, 11-es rúgó verseny, ingyenes orvosi szűrések, fellépők a színpadon, és volt kismama helység is! Jól meg volt szervezve, egyetlen gond volt csupán, hogy árnyék, az nem volt, tűző nap annál inkább. Majának persze ez nem volt valami jó program, így nem is maradtunk túl sokat, de Emma ugrált, játszott kicsit, mi anélkül is izzadtunk, körülnéztünk, Emmám életében először arcfestett lett, majd hazaindulunk.

Ebéd után a csajok aludni mentek, én romeltakarítottam, és összepakoltam. Uzsi után felkerekedtünk hogy pancsoljunk egyet a gödi strandon. Emma imádja a vizet, élvezte is nagyon. Majának is tetszett a pancs, most először volt nagy vízben. :) Kicsit féltem, mert a múlt nyáron rengeteg szúnyog volt, az árnyékban megmaradni nem lehetett, de most szerencsére valószínű jókor írtottak, egyetlen vérszívóval sem találkoztunk. Vagyis igen, de nem szúnyoggal, hanem kullanccsal. Szerencsére nem bennünk volt, csak a takarónkon igyekezett. Persze rögtön kinyírtam, és nagyon figyeltem ezek után.

(nem tudom mi lett a betűtípusommal... össze vissza váltakozik. tudja valaki mi ez???)

Szentendre - Skanzen

A hirtelen jött jó időt kihasználva kirándulni indultunk. Mi nem vagyunk egy igazán kirándulós család, a lusták közé sorolnám magam. Kivételesen ma időben elindultunk reggel, így már 10 után nemsokkal a Skanzen bejáratánál álltunk sorban. A napunk jól sikerült, bár azthiszem az effajta kirándulásokat elhalasztjuk inkább őszre, mert nagyon meleg volt. Hazafelé kompoztunk is, bár most nagyon hamar átértünk, 5 percet ha hajóztunk.
Holnapra, ha marad a jó idő, akkor inkább valami fürdőzéses programot választanék, bár Gödöllőn családi nap lesz, oda is szeretnék menni. Meglátjuk.

Körhinta - Emma imádta (nem is tudom hányszor)


Állatok

Skanzen vasút
Kicsi lány a nagy zöldben

Hazaindulás után két perccel

Csajok :)

Elég volt...

... a koplalásból, a diétából és az éhezésből. Majám megunta. Éjjel akkora ramazurit csapott, úgy visított, hogy csuda. Szaladtam is gyorsan egy kis tápszerért mielőtt felébreszti Emmát. Bepuszilta a másfél decijét, és horpasztott tovább. Kicsit féltem hogy mi lesz az eredménye, de semmi gond nem volt, így ma már visszaállunk a megszokott ételeinkhez. Reggel már tejpépet nyomatott ezerrel, és mivel minden rendben van, azt gondolom Ő már el is felejtheti a betegséget.

Emmám sajnos még mindíg nem eszik. Neki mondjuk mindíg nehezen tér vissza az étvágya. Tudom, baja nem lesz attól hogy néhány napig csak iszik szinte, így igazán nem aggódom, de azért igyekszem a kedvében járni, hátha eszik legalább a kedvenceiből.

Három és fél

Emmám ma 3 és fél éves. :) (napok óta nem tudok 10 percet eltölteni itt, ezért csak most kerül ki)
Hogy milyen is ő, nehéz volna összefoglalni, de íme egy kis lista a teljesség igénye nélkül.
- szééép
- érdeklődő, kíváncsi
- szépen beszél
- ismeri a színeket
- 10-ig biztosan elszámol
- öltözik/vetkőzni felülről még nem tud
- cipőt vesz
- mosakszik egyedül
- fogat mos
- fantáziája csodás, remek játékokat talál ki
- szeret oviba járni
- csak itthon válogatós igazán
- imádja a vizet
- imád mezítláb lenni
- általában barátságos
- újabban féltékenykedik, Majával előfordul hogy nem kedves, félti tőle a motyóját, de nem tartja be a tisztes távolságot, így mostanság gyakori a csetepaté
- azt mondja szerelmes
- megválogatja a barátait
- akiket nem szeret, azoknak ki is mutatja, előforul hogy durvul
Tudom, neki is vannak rossz tulajdonságai, de mi imádjuk Őt, így, ahogy van! :)
Kis hiányérzet marad bennem, hisz ódákat tudnék zengeni kis nagylányomról, de időm nem nagyon engedi...

Hétvége - meg ami utána jött

Szombaton remek programunk volt, az Állatkertbe látogattunk el kedves barátainkkal, és remekül éreztük magunkat. Időben indultunk, nem kellett órákat sorban állni a jegyért, csupán a parkolás miatt róttuk kicsit feleslegesen a köröket. Mikor kisétáltuk magunkat hazajöttünk, és grillpartival zártuk a napot. Klassz volt.
Vasárnap reggel Emmámmal moziba mentünk. Első mozi élmény számára, izgultam, és bíztam benne hogy tetszeni fog neki minden. Bágyadt volt, de azért lelkesedett is, azt gondoltam fáradt. Aztán jött hogy neki fáj a hasa, de a trónon hiába üldögélt. Imádja Bogyó és Babócát, könyvben, filmben egyaránt, így elindultunk.
A mozinál még várni kellett egy keveset, nem kért ugyan enni inni, de minden rendben volt. Aztán a vetítés alatt már kérdezgette hogy mikor megyünk már, de nem panaszkodott igazán, így végignéztük a mesét. A moziból kiérve már hányingerre panaszkodott, vissza is mentünk a mosdóba - hiába. Gyalog voltunk, Apa Majával a nagymamához ment, minket csak kitettek, mert azt gondoltam csavargunk, és buszozunk majd, Emma élvezni szokta a tömegközlekedést. (én úúúútálom) Látszott már hogy nincs jól, így a lehető leggyorsabban szerettem volna eljutni anyósomhoz, hogy Emma pihenhessen. Taxit fogtunk, és robogtunk. A mamáéknál már jött a hányás, aztán a többszöri hasmesmenés... Szegénykém, teljesen kivolt. Hozzáteszem, mióta szobatiszta sosem volt balesetes, most kétszer is olyan hevesen érkezett ami távozni akart, hogy a bugyiba is becsúszott. Szegénykémmel törölközőbe csavarva indultunk haza. Mondanom sem kell az utat sem úsztuk meg, alul fölöl jött belőle ki minden az autópálya kellős közepén. Pedig szólt, de ahogy kimondta már késő is volt. Itthon aztán kihívtuk a dokinkat, aki hamar jött is, bíztunk a mihamarabbi jobbulásban. Persze most sincs még jól, enni mondhatni nem eszik, néha szaladunk a wcre. :(
De amire nem számítottunk az az, hogy tegnap este Majám is beleesett. Szegénykém fürdés után kezdte, kijött a vacsora két részletben, aztán még némi folyadék - vagy 6szor hányt szegénykém. Hívtuk az ügyeletet, a gyermekkórházat, kijött egy orvos. Majám amúgy nem látszott betegnek, álmos volt, és aludt is ha épp nem hányt, vagy épp nem öltöztettem. Aggódtam, nagyon, mert már nagyon a kórházba indulás határán voltunk, de a doki aki kijött azt mondta nem kell menni, majd ma folytassuk az orvoslást. Az éjszaka folyamán 6szor húztam ágyat, és még éjjel 3 adagot mostam. 4-kor feküdtünk el végül, addig tartott a hányás utáni kortyonkénti itatás negyedóránként.
Ma reggel jött is a dokink, kaptunk ezt azt, és reménykedtünk, mert azt mondta fél 10-kor hogy ha délig nem javul a helyzet, akkor nem szabad várni, induljunk. Szerencsére azóta is jól van Maja, így itthon maradhattunk, de vigyázni kell még nagyon. Itatjuk, szedi a gyógyszereket, remélem minden rendben lesz. Emma jobban van továbbra is, remélem túl van rajta.
Persze hívtam anyukámat hogy elpanaszoljam milyen betegek a csajok, na, anyukám sincs túl jól, valamit a sógornőm ugyanebbe esett bele.

Pedagógus nap - közelről - csakazértis

Nem volt egyszerű.

Úgy kezdődött, hogy két hete eszembe jutott, hogy mostanság kell lennie valamikor a pedagógus napnak. Meg is néztem iziben, és láttam hogy kerek két hetem van szervezni valamit az ovi dolgozóinak. Igyekeztem minél több szülőt elkapni, több kevesebb sikerrel, de elindult valami... igen, de jött a mit, mikor, ki, és hogy.
Kedd volt már... Kissé megrekedtünk, majd egy hét eltelt úgy hogy semmi érdemleges nem történt, amikoris összehoztunk egy fotózást, amit a fotós aznap reggel mondott le, így én fotóztam a srácokat. Nem néz oda senki, illegnek billegnek, pofát vágnak, de a mieink, tökéletesek így. :) Oké, fotó megvan, választottam egy olyat, amelyiken legalább az összes gyerek látszik, és eme összejövetelen sikerült a piszkos anyagiakat is lerendezni.
Ajándékkosárra szavaztak a legtöbben, így a közeli közértben szerdán meg is ejtettük a vásárlást, és megrendeltük a csomagolást is. Én beadtam a fotót előhivatni, amit egy napra vállaltak is, örültem, mert gondoltam ha van valami gond, akkor még lesz egy napom helyrehozni. Igenám, de nálunk heti egyszer egyszer nem a mi óvónénink van, és most pont pénteken nem lesz, amikorra az ajándékozást terveztük.
Reggel megvettem a képeslapokat, amiket napot óta keresek, de szöveg nélkülit nem találtam sehol. A mai napon kellett mennem a fényképekért... mentem is, csakhogy nem kaptam meg őket, elkavarták, és csak péntekre tudják hozni. Klassz. Olyan ideges lettem tudva azt hogy bő 3 óra múlva ajándékozni kellene, hogy csuda. Aztán hívtam Apát, hogy segítsen rajtam, mert nem csak a fotó kell, de alkotnom is kell még belőle, és vagdosni, és képeslap is kell, meg kell őket írni.... Igen, kell még képeslap, és nem azért mert elszámoltam magam mikor vettem, hanem azért, mert amivel írtam toll, az kifogyott az egyik vers kellős közepén, és a lap így menthetetlen volt. Apa hív, van egy másik hely, ahol rögtön megcsinálják a képeket, oké, megyek, de Majám nyűgös, éhes, és aludna, pedig nem is most kellene. De mennünk kell, mert csak akkor van esélyem befejezni a dolgom, ha Majám alszik, így itt kell lenni minden hozzávalónak.
Alig fél óra múlva itthon voltam a pót képeslappal, és a fotókkal, igenám, de Maja csak nem alszik, bár nagyon jól eljátszik, haladok is közben, de mégis. Aztán Majám is elaludt, és el is készültem mindennel.
Szó ami szó, nem kevés bosszúságot okozott ez a pedagógus nap. Viszont nagyon jól sikerült a délutáni ajándékozás, sikerült meglepnünk őket, és így azt gondolom megérte. :)