Szombaton remek programunk volt, az Állatkertbe látogattunk el kedves barátainkkal, és remekül éreztük magunkat. Időben indultunk, nem kellett órákat sorban állni a jegyért, csupán a parkolás miatt róttuk kicsit feleslegesen a köröket. Mikor kisétáltuk magunkat hazajöttünk, és grillpartival zártuk a napot. Klassz volt.
Vasárnap reggel Emmámmal moziba mentünk. Első mozi élmény számára, izgultam, és bíztam benne hogy tetszeni fog neki minden. Bágyadt volt, de azért lelkesedett is, azt gondoltam fáradt. Aztán jött hogy neki fáj a hasa, de a trónon hiába üldögélt. Imádja Bogyó és Babócát, könyvben, filmben egyaránt, így elindultunk.
A mozinál még várni kellett egy keveset, nem kért ugyan enni inni, de minden rendben volt. Aztán a vetítés alatt már kérdezgette hogy mikor megyünk már, de nem panaszkodott igazán, így végignéztük a mesét. A moziból kiérve már hányingerre panaszkodott, vissza is mentünk a mosdóba - hiába. Gyalog voltunk, Apa Majával a nagymamához ment, minket csak kitettek, mert azt gondoltam csavargunk, és buszozunk majd, Emma élvezni szokta a tömegközlekedést. (én úúúútálom) Látszott már hogy nincs jól, így a lehető leggyorsabban szerettem volna eljutni anyósomhoz, hogy Emma pihenhessen. Taxit fogtunk, és robogtunk. A mamáéknál már jött a hányás, aztán a többszöri hasmesmenés... Szegénykém, teljesen kivolt. Hozzáteszem, mióta szobatiszta sosem volt balesetes, most kétszer is olyan hevesen érkezett ami távozni akart, hogy a bugyiba is becsúszott. Szegénykémmel törölközőbe csavarva indultunk haza. Mondanom sem kell az utat sem úsztuk meg, alul fölöl jött belőle ki minden az autópálya kellős közepén. Pedig szólt, de ahogy kimondta már késő is volt. Itthon aztán kihívtuk a dokinkat, aki hamar jött is, bíztunk a mihamarabbi jobbulásban. Persze most sincs még jól, enni mondhatni nem eszik, néha szaladunk a wcre. :(
De amire nem számítottunk az az, hogy tegnap este Majám is beleesett. Szegénykém fürdés után kezdte, kijött a vacsora két részletben, aztán még némi folyadék - vagy 6szor hányt szegénykém. Hívtuk az ügyeletet, a gyermekkórházat, kijött egy orvos. Majám amúgy nem látszott betegnek, álmos volt, és aludt is ha épp nem hányt, vagy épp nem öltöztettem. Aggódtam, nagyon, mert már nagyon a kórházba indulás határán voltunk, de a doki aki kijött azt mondta nem kell menni, majd ma folytassuk az orvoslást. Az éjszaka folyamán 6szor húztam ágyat, és még éjjel 3 adagot mostam. 4-kor feküdtünk el végül, addig tartott a hányás utáni kortyonkénti itatás negyedóránként.
Ma reggel jött is a dokink, kaptunk ezt azt, és reménykedtünk, mert azt mondta fél 10-kor hogy ha délig nem javul a helyzet, akkor nem szabad várni, induljunk. Szerencsére azóta is jól van Maja, így itthon maradhattunk, de vigyázni kell még nagyon. Itatjuk, szedi a gyógyszereket, remélem minden rendben lesz. Emma jobban van továbbra is, remélem túl van rajta.
Persze hívtam anyukámat hogy elpanaszoljam milyen betegek a csajok, na, anyukám sincs túl jól, valamit a sógornőm ugyanebbe esett bele.
Vasárnap reggel Emmámmal moziba mentünk. Első mozi élmény számára, izgultam, és bíztam benne hogy tetszeni fog neki minden. Bágyadt volt, de azért lelkesedett is, azt gondoltam fáradt. Aztán jött hogy neki fáj a hasa, de a trónon hiába üldögélt. Imádja Bogyó és Babócát, könyvben, filmben egyaránt, így elindultunk.
A mozinál még várni kellett egy keveset, nem kért ugyan enni inni, de minden rendben volt. Aztán a vetítés alatt már kérdezgette hogy mikor megyünk már, de nem panaszkodott igazán, így végignéztük a mesét. A moziból kiérve már hányingerre panaszkodott, vissza is mentünk a mosdóba - hiába. Gyalog voltunk, Apa Majával a nagymamához ment, minket csak kitettek, mert azt gondoltam csavargunk, és buszozunk majd, Emma élvezni szokta a tömegközlekedést. (én úúúútálom) Látszott már hogy nincs jól, így a lehető leggyorsabban szerettem volna eljutni anyósomhoz, hogy Emma pihenhessen. Taxit fogtunk, és robogtunk. A mamáéknál már jött a hányás, aztán a többszöri hasmesmenés... Szegénykém, teljesen kivolt. Hozzáteszem, mióta szobatiszta sosem volt balesetes, most kétszer is olyan hevesen érkezett ami távozni akart, hogy a bugyiba is becsúszott. Szegénykémmel törölközőbe csavarva indultunk haza. Mondanom sem kell az utat sem úsztuk meg, alul fölöl jött belőle ki minden az autópálya kellős közepén. Pedig szólt, de ahogy kimondta már késő is volt. Itthon aztán kihívtuk a dokinkat, aki hamar jött is, bíztunk a mihamarabbi jobbulásban. Persze most sincs még jól, enni mondhatni nem eszik, néha szaladunk a wcre. :(
De amire nem számítottunk az az, hogy tegnap este Majám is beleesett. Szegénykém fürdés után kezdte, kijött a vacsora két részletben, aztán még némi folyadék - vagy 6szor hányt szegénykém. Hívtuk az ügyeletet, a gyermekkórházat, kijött egy orvos. Majám amúgy nem látszott betegnek, álmos volt, és aludt is ha épp nem hányt, vagy épp nem öltöztettem. Aggódtam, nagyon, mert már nagyon a kórházba indulás határán voltunk, de a doki aki kijött azt mondta nem kell menni, majd ma folytassuk az orvoslást. Az éjszaka folyamán 6szor húztam ágyat, és még éjjel 3 adagot mostam. 4-kor feküdtünk el végül, addig tartott a hányás utáni kortyonkénti itatás negyedóránként.
Ma reggel jött is a dokink, kaptunk ezt azt, és reménykedtünk, mert azt mondta fél 10-kor hogy ha délig nem javul a helyzet, akkor nem szabad várni, induljunk. Szerencsére azóta is jól van Maja, így itthon maradhattunk, de vigyázni kell még nagyon. Itatjuk, szedi a gyógyszereket, remélem minden rendben lesz. Emma jobban van továbbra is, remélem túl van rajta.
Persze hívtam anyukámat hogy elpanaszoljam milyen betegek a csajok, na, anyukám sincs túl jól, valamit a sógornőm ugyanebbe esett bele.
Jujj, gyógyuljatok! :-(
VálaszTörlésEgyszer Lillus is az autópálya kellős közepén hányt, ráadásul egyedül voltam a két gyerekkel és tél volt... mit mondjak, remek móka volt. :-(
Annyira sajnálom,remélem már jól/jobban vagytok!! ♥♥
VálaszTörlésPuszi,gyógypuszi repül!
K.