Sehogyan

Tudom, írnom kellene, elmaradtak beszámolók, képek és miegymás, de nincs kedvem, sem erőm nekiülni. Mostanság valahogy semmi sem úgy megy ahogy kellene, nem vagyok jó passzban, és úgy általában elegem van, semmi sehogy nem jó.
Amúgy a lányok jól vannak, Emma ovizik, Majám kicsit köhög ugyan, de jól van. Az apjuk lerobbant, a dereka kikészült, most szurikra jár, remélem hamar túl lesz ezen.
Világvége hangulatom van, így inkább megyek is... majd visszanézek ha jobb lesz.

Fogászaton jártunk

Emmával már jóideje tervben van hogy leszedetjük a fogkövét, az utóbbi időben sokat beszélgettünk a témáról. 

Nemrég azt mondta fáj a foga, így a múlthéten kértem időpontot. Ma fél egyre voltunk hivatalosak a rendelőbe, ahol egy nagyon kedves, tündéri- aranyos doktornéni várt minket. Beszélgettünk kicsit, majd lifteztünk a székkel, aztán megvizsgálta Emmát. Azt hitte a dolktornéni, hogy csak ismerkedni megyünk, de mondtam hogy mi Emmával azt beszéltük meg, hogy "leradírozzák" a fogkövét. Így mivel Emma nagyon is segítőkész volt, és ügyesen tartotta a száját, el is kezdődött a kezelés. Átvettem az aszisztensi feladatokat, fogtam a kezét, és tartottam a szívókát. Nagyon büszke vagyok nagyobbikomra! Olyan ügyes volt, le a kalappal elötte. :) Meg sem rezzent, nem nyafogott, mondták is hogy korához képest nagyon is éretten viselkedett. 

Ami sajnos nem a legjobb az az, hogy nyelvlökéses nyelése van, ami később fogszabályozást tesz szükségessé.

Ezen kívül logopédiára is szükség van, de nem lehet pontosan tudni mikor érdemes elkezdeni, így az óvoda logopédusát fogom megkérni lessen rá Emmára, és segítsen.
És még valami... Mozog a bal felső metszőnk kicsit. Emma tegnap már mondta, de én nem tudtam eldönteni. Hihetetlen hogy lassan fogváltásba kezdünk... :)  

Nyelvlökéses nyelés:

Meghatározás 

A nyelvlökéses nyelésre, vagy infantilis nyelésre jellemző, hogy a nyelés folyamán a nyelv rendszerint a szájtérben laposan helyezkedik el, vagy mivel a két fogsor nem záródik megfelelően, a nyelv hegye kicsúszik a fogak közül elöl vagy oldalt. Emellett az ajkak záródhatnak.
Ez a nyelési forma csecsemő- és kisgyermekkorban fiziológiásnak tekinthető, de előfordulása az életkor növekedésével csökken, és idővel megszűnik. Általában a vegyes fogazat kialakulásától tekintjük a nyelvlökéses nyelést károsnak.

Okai

• Hátterében leggyakrabban az ujjszopás, illetve a szoptatás elmaradása állhat. Az anyamellből való táplálásnak fontos szerepe van, hiszen ez nagy izomtréninget igényel a csecsemőktől. Sok esetben találkozunk azzal, hogy szoptatás helyett nagylyukú cumisüvegből etetik a kisbabát, miáltal nem megfelelően fejlődnek a gyermek ajak- és nyelvizmai.

• Az ujjszopás miatt is kialakulhat, mivel az egy rendellenes nyugalmi helyzetet rögzít, nem tud a fogsor záródni, a nyelv kicsúszik, laposan fekszik a szájtérben. Négy éves kor után, ha már a gyermek nem szopja az ujját, helyreállhat.

• Az öröklésnek is lehet meghatározó szerepe a nyelvlökéses nyelés kialakulásában, mely hajlam formájában jelentkezhet, a fogazat eltéréseiben, harapási, állcsont, beszédkészség, koordinációs készség jellegzetességeiben.

• Oka lehet továbbá még a túl nagy orrgarat vagy torokmandula, mely esetében másodlagos tényezők hatására válik renyhévé a szájkörüli izmok és nyelv izomtónusa.

Kik a veszélyeztetettek? Figyelemfelhívó jelek:

Normál nyelés esetén a nyelés közben a nyelvhegy fent helyezkedik el, oldalt zárt képez az oldalsó fogakhoz és a nyelvhát is záródik a szájpadláshoz. A nyelv fokozatosan hátra csúszik perisztaltikus mozgással.
A nyelvlökéses nyelést renyhe izomműködés jellemzi, közben az arc izomzatában (ajkak izomzatában) kompenzatív mozgás figyelhető meg.
Az infantilis nyelés különböző fogrendellenességekkel és jellegzetes beszédhibával társul (általában a t, d, l, n, sz, z , c, s, zs, cs, hangok ejtésekor kicsúszik a nyelv hegye a fogak közé).

Ez nem a mi hetünk...

Kezdődött azzal, hogy engem ugye megrázott az áram. A sebem legcsúnyább része amúgy harmadfokon égett, ott nem fáj, de körülötte egy 8-10 centis körben viszont igen, ott az idegek nem sérültek. :( Amúgy szépen gyógyul már most, kenegetem naponta többször. Kicsit vigyáznom kell azért, Maját csak a másik oldalamra vehetem fel, és a táskát is kénytelen vagyok balon hordani, ami kissé zavaró, de ez legyen a legnagyobb bajom.

Aztán tegnap folytatódott a pech sorozatunk azzal, hogy a tóparti piknikes, már már idilli anyáknapi ünnepélyen a sok gyerek közül egyedül Emmám esett bele a tóba. Még jó hogy nem volt mély a víz és hogy az egyik anyuka egy pillanat alatt kihúzta. Én nem is láttam az esetet, mert Majával voltam elfoglalva. Emma persze jól megijedt, ettől és a sírástól még hányt is, és mivel nem az oviban voltunk, se pótruha, se törölköző, se semmi. Egy asztalterítő került elő, azzal törölgettük meg, már amennyire lehetett, majd haza indultunk. Eléggé kellemetlenül éreztem magam, gondolom Emma is. :(
Ami meg mégjobban idegesített az az volt hogy Emma nem hogy magába szállt volna, a ruhája miatt hisztizett, és követelte hogy most mossam ki és szárítsam meg, mert ő azt akarja felvenni. Ja, és a vadi új egy napja vásárolt szandiját úsztatta meg, azért is ment a hiszti.

Estére Anyuhoz akartunk menni, de végül úgy döntöttünk hogy mára elég volt mindenből, és itthon maradtunk.

Emellett végig kameráztam a műsor alatt a gyerekeket, majd az utolsó 10 másodpercben jöttem rá hogy nem vettem fel semmit sem, csak potyára görcsöltettem be a kezem. Nem tudom mit nyomtam el, de az ég világon semmi nem került a lemezre. Komolyan, nem is értem hogy lehettem ilyen pancser... Szerencsére más is videózott, így majd azért meglesz, de akkor is nagyon idegesít.

Az esti fürdésnél meg Maja kakált bele a vízbe. Persze most mondhatnám hogy ez legalább szerencsésen alakult, mert épp amúgy is ki akartam szedni a vízből...

A hétvégi beszámolóval, meg az ünnepséggel jövök majd, de most nincs kedvem.

Extra program...

Hát a hosszú hétvége utolsó napját nem egészen úgy képzeltem mint ahogy lezajlott. A Majálisra végül nem is akartam menni, pedig jobb lett volna...
Az történt ugyanis, hogy elkezdtem füvet nyírni, aztán még épp a felén voltam csak túl, amikor megrázott az áram. Nem is olyan kicsit, jól megégett a vállam, húsig, úgy rendesen. Persze mindent eldobtam, ruhástul a kádba ugrottam, és folyattam magamra a hideg vizet. Aztán mivel Anyukám itt volt, neki kiabáltam hogy húzza ki a konnektorból azt a sz@rt. Apa kint volt a csajokkal az utcán motorozni, csodálkoztam is hogy nem szaladt oda mi történt. Emma hallotta hogy kiabálok, az apját azzal fogadta a teraszon hogy: Anyát megrázta az áram. Gyors szárazba öltözés után mentünk az ügyeletre. EKG, sebkezelés. Onnan Vácra a kórházba irányítottak a sürősségi osztályra. Ott eltöltöttem pár órát némi ekg és szívmonitor társaságában.
Ment a vita meddig kell maradnom. Volt aki szerint 24 órát, más tizenkettőt mondott, majd volt aki 3-4 órás megfigyelést javasolt. Bedugtak egy függönnyel elszeparált kis sarokba, ott nézhettem a plafont, és hallgathattam kinek mi baja illetve hogy milyen fontos dolgokról beszélgetnek a nővérek amíg kint sokan várnak az ellátásra. Persze telefon nem volt nálam, mondjuk valószínű nem is szabadott volna használni, így igencsak unalmasan és emiatt lassan teltek a percek. Végül fél 9 körül utamra eresztettek. Nem bántam. Apa már várt rám, így behuppantunk a kocsiba, és hazajöttünk. A csajok még ébren voltak, így én fektethettem le őket. :)
Anyukám meg közben istápolta a lányokat, megvolt a fürdés, a vacsi, minden rendben volt. Nagy szerencse a szerencsétlenségben hogy itt volt, és vigyázni tudott a csajokra. Ezúton is köszi Anyu!!!
Szerencsésen megúsztam az esetet, hisz az égésen kívül nem lett semmi bajom, így este már az ágyamban alhattam. Most vettem csak észre hogy a tapadókorongok helyén szép véraláfutások ékeskednek, azok mondjuk pár nap múlva eltűnnek, az égés nyoma viszont egy életre elkísér majd.