Ez nem a mi hetünk...

Kezdődött azzal, hogy engem ugye megrázott az áram. A sebem legcsúnyább része amúgy harmadfokon égett, ott nem fáj, de körülötte egy 8-10 centis körben viszont igen, ott az idegek nem sérültek. :( Amúgy szépen gyógyul már most, kenegetem naponta többször. Kicsit vigyáznom kell azért, Maját csak a másik oldalamra vehetem fel, és a táskát is kénytelen vagyok balon hordani, ami kissé zavaró, de ez legyen a legnagyobb bajom.

Aztán tegnap folytatódott a pech sorozatunk azzal, hogy a tóparti piknikes, már már idilli anyáknapi ünnepélyen a sok gyerek közül egyedül Emmám esett bele a tóba. Még jó hogy nem volt mély a víz és hogy az egyik anyuka egy pillanat alatt kihúzta. Én nem is láttam az esetet, mert Majával voltam elfoglalva. Emma persze jól megijedt, ettől és a sírástól még hányt is, és mivel nem az oviban voltunk, se pótruha, se törölköző, se semmi. Egy asztalterítő került elő, azzal törölgettük meg, már amennyire lehetett, majd haza indultunk. Eléggé kellemetlenül éreztem magam, gondolom Emma is. :(
Ami meg mégjobban idegesített az az volt hogy Emma nem hogy magába szállt volna, a ruhája miatt hisztizett, és követelte hogy most mossam ki és szárítsam meg, mert ő azt akarja felvenni. Ja, és a vadi új egy napja vásárolt szandiját úsztatta meg, azért is ment a hiszti.

Estére Anyuhoz akartunk menni, de végül úgy döntöttünk hogy mára elég volt mindenből, és itthon maradtunk.

Emellett végig kameráztam a műsor alatt a gyerekeket, majd az utolsó 10 másodpercben jöttem rá hogy nem vettem fel semmit sem, csak potyára görcsöltettem be a kezem. Nem tudom mit nyomtam el, de az ég világon semmi nem került a lemezre. Komolyan, nem is értem hogy lehettem ilyen pancser... Szerencsére más is videózott, így majd azért meglesz, de akkor is nagyon idegesít.

Az esti fürdésnél meg Maja kakált bele a vízbe. Persze most mondhatnám hogy ez legalább szerencsésen alakult, mert épp amúgy is ki akartam szedni a vízből...

A hétvégi beszámolóval, meg az ünnepséggel jövök majd, de most nincs kedvem.