Hát a hosszú hétvége utolsó napját nem egészen úgy képzeltem mint ahogy lezajlott. A Majálisra végül nem is akartam menni, pedig jobb lett volna...
Az történt ugyanis, hogy elkezdtem füvet nyírni, aztán még épp a felén voltam csak túl, amikor megrázott az áram. Nem is olyan kicsit, jól megégett a vállam, húsig, úgy rendesen. Persze mindent eldobtam, ruhástul a kádba ugrottam, és folyattam magamra a hideg vizet. Aztán mivel Anyukám itt volt, neki kiabáltam hogy húzza ki a konnektorból azt a sz@rt. Apa kint volt a csajokkal az utcán motorozni, csodálkoztam is hogy nem szaladt oda mi történt. Emma hallotta hogy kiabálok, az apját azzal fogadta a teraszon hogy: Anyát megrázta az áram. Gyors szárazba öltözés után mentünk az ügyeletre. EKG, sebkezelés. Onnan Vácra a kórházba irányítottak a sürősségi osztályra. Ott eltöltöttem pár órát némi ekg és szívmonitor társaságában.
Ment a vita meddig kell maradnom. Volt aki szerint 24 órát, más tizenkettőt mondott, majd volt aki 3-4 órás megfigyelést javasolt. Bedugtak egy függönnyel elszeparált kis sarokba, ott nézhettem a plafont, és hallgathattam kinek mi baja illetve hogy milyen fontos dolgokról beszélgetnek a nővérek amíg kint sokan várnak az ellátásra. Persze telefon nem volt nálam, mondjuk valószínű nem is szabadott volna használni, így igencsak unalmasan és emiatt lassan teltek a percek. Végül fél 9 körül utamra eresztettek. Nem bántam. Apa már várt rám, így behuppantunk a kocsiba, és hazajöttünk. A csajok még ébren voltak, így én fektethettem le őket. :)
Anyukám meg közben istápolta a lányokat, megvolt a fürdés, a vacsi, minden rendben volt. Nagy szerencse a szerencsétlenségben hogy itt volt, és vigyázni tudott a csajokra. Ezúton is köszi Anyu!!!
Szerencsésen megúsztam az esetet, hisz az égésen kívül nem lett semmi bajom, így este már az ágyamban alhattam. Most vettem csak észre hogy a tapadókorongok helyén szép véraláfutások ékeskednek, azok mondjuk pár nap múlva eltűnnek, az égés nyoma viszont egy életre elkísér majd.
Az történt ugyanis, hogy elkezdtem füvet nyírni, aztán még épp a felén voltam csak túl, amikor megrázott az áram. Nem is olyan kicsit, jól megégett a vállam, húsig, úgy rendesen. Persze mindent eldobtam, ruhástul a kádba ugrottam, és folyattam magamra a hideg vizet. Aztán mivel Anyukám itt volt, neki kiabáltam hogy húzza ki a konnektorból azt a sz@rt. Apa kint volt a csajokkal az utcán motorozni, csodálkoztam is hogy nem szaladt oda mi történt. Emma hallotta hogy kiabálok, az apját azzal fogadta a teraszon hogy: Anyát megrázta az áram. Gyors szárazba öltözés után mentünk az ügyeletre. EKG, sebkezelés. Onnan Vácra a kórházba irányítottak a sürősségi osztályra. Ott eltöltöttem pár órát némi ekg és szívmonitor társaságában.
Ment a vita meddig kell maradnom. Volt aki szerint 24 órát, más tizenkettőt mondott, majd volt aki 3-4 órás megfigyelést javasolt. Bedugtak egy függönnyel elszeparált kis sarokba, ott nézhettem a plafont, és hallgathattam kinek mi baja illetve hogy milyen fontos dolgokról beszélgetnek a nővérek amíg kint sokan várnak az ellátásra. Persze telefon nem volt nálam, mondjuk valószínű nem is szabadott volna használni, így igencsak unalmasan és emiatt lassan teltek a percek. Végül fél 9 körül utamra eresztettek. Nem bántam. Apa már várt rám, így behuppantunk a kocsiba, és hazajöttünk. A csajok még ébren voltak, így én fektethettem le őket. :)
Anyukám meg közben istápolta a lányokat, megvolt a fürdés, a vacsi, minden rendben volt. Nagy szerencse a szerencsétlenségben hogy itt volt, és vigyázni tudott a csajokra. Ezúton is köszi Anyu!!!
Szerencsésen megúsztam az esetet, hisz az égésen kívül nem lett semmi bajom, így este már az ágyamban alhattam. Most vettem csak észre hogy a tapadókorongok helyén szép véraláfutások ékeskednek, azok mondjuk pár nap múlva eltűnnek, az égés nyoma viszont egy életre elkísér majd.
Te jó ég!!!!! Még jó, hogy nem lett nagyobb baj!!! Kiderült, hogy mi okozta az áramütést? Gyógyulgat a sebed?
VálaszTörlés