Szeles tavasz

Hihetetlen, de a tegnapi egész napos havazásnak mára nyoma sincs, pedig esett 8-10 centi legalább. Most hét ágra süt a nap, csak a szél ne fújna... Amúgy nem tudom mi volt itt éjjel, biztos nagyon mélyen aludtam, de a nádkerítésünket rettentően megtépázta a szél, nem kicsit jött le, kb a felét újra kell kötni.

Hát ez... MI EZ?????

Ez nem ér! De komolyan. Mi az hogy a kellemes tavaszomból hirtelen megint tél van. Tudom, rajtam sem lehet kiigazodni, hisz nemrég a havat vártam, és hiába magyarázkodok, hogy akkor így is úgy is hideg volt... Most viszont a tavaszias kellemes sütkérezést várom. És átverve érzem magam. (nem nézek jelentést)

Tegnap már a műanyag kisasztalon főzőcskéztek a csajok, és a homokozóformákkal sütöttek. A hintát napok óta felakasztottuk, most meg a hó esik. Nem ér!

Úgy élvezzük...

a napsütést, még ha a szél be is keményít időnként. Maja is és Emma is olyan lelkesen eljátszanak kint, alig bírtam beterelni őket ebédelni. :) Mondjuk én is élvezem hogy melenget a napocska. Nagyon vártam már hogy kiszabaduljunk. Így persze jó itthon a két lánnyal. :) Most nem is akarom hogy menjen az oviba Emma, de megy, szerdán kezdi. Azt gondoltam elég neki a három nap a nagy kihagyás után, így is vissza kell rázódni mindenkinek. Bár el tudom képzelni azt is hogy majd csak a jövőhéten viszem majd... meglátjuk.
Kíváncsi leszek Maja hogy viseli majd hogy nincs itthon Emma, biztos hiányolni fogja majd... de ha az idő engedi, vele is többet tudok menni, jobban elmegy majd az idő.

Másfél éves Majus

Imádunk Csillagom!

Kellene egy összefoglalót írnom, de most képtelen vagyok összeszedni a gondolataimat.

Ami tuti, hogy 15 kiló és 83 centi a lelkem. :) Igazi Dundigolyó! :) Imádom a röcögős mindenét, olyan jó megdögönyözni! És olyan kedves Ő, bájos kicsi lány. És hiába másfél éves, olyan babás még! És bújós! Imádom a kis gödröcskés kezét, a húsos talpacskáit, mindent!

Nőlj nagyra Dundibundi!!!! :)

Megtört a jég!!!!!!

Na, a csacska lányom ma végre elindult. Mintha egy egy éves körüliről írnék, úgy érzem magam. Na mindegy, a lényeg hogy megy és fut és szalad és ugrál! Hurrá!

Életképek

Fejlemény

Ma eljött a dokink, és megvizsgálta Emmát. Megerősítette a sejtésemet, miszerint már nem fáj Emma lába, hanem ez a nem járás, nem állás fejben dől el. Szerinte még a magunk megnyugtatása miatt elvihetjük az ortopédiára, de ez nem sürgős, így várunk, mivel nagyon valószínű hogy semmi baja nincs már a kisasszonynak.
Szerintem is ez a helyzet, és ez nagyon bosszant. Mi az hogy nem akar???? Hogy lehet ilyen egy gyerek? Nem is értem! Bíztam benne hogy a dokinak majd szépen elindul, de nem tette, sőt, még rá is morgott, ahogy nekünk szokott. Nem tudom mit tegyek, hogy mivel ösztönözzem...

Tanácstalan vagyok

Nem tudom mit gondoljak, Emma annyira de annyira makacs, hogy minden ellen tiltakozik.
Már meg sem próbál ráállni a lábára, és bevallotta, hogy élvezi hogy többet foglalkozunk vele, és cipeljük. Nekem is és az Apjának is elég megterhelő ez, nem beszélve arról hogy minden nehezen megy, tovább tart, és szegény Majával nem tudok úgy foglalkozni ahogy megérdemelné. Egy hétköznapi bevásárlás is komoly erőfeszítésembe kerül. Be vagyunk zárva, és az aggódás mellé most egyre erősödő dühöt érzek. Az nem normális hogy egy enni idős gyerek NEM AKAR járni!!! Nem tudom mit tegyek, teljesen el vagyok keseredve. És Emma nem hajlandó beszélni. Nem akarom feleslegesen vérvételre vinni, és mivel ennyi idős gyereknél az MRI-t altatásban végzik, nem tudom könnyű szívvel erre a vizsgálatra sem elvinni. Az első orvos akinél voltunk a sebészeten azt mondta, hogy lehet az átélt nagy fájdalom miatt nem akar újra próbálkozni. Én meg attól félek hogy a normál terhelést is ami a lábára hárul felálláskor már fájdalomként éli meg. (hisz nem használja, elszokott a terheléstől)
Egyszerűen nem tudom mit kellene tennem, hogy mi a helyes, és mi van ha van valami a lábával, csak nem tudja kifejezni, nem tudja elmondani...
Több mint egy hónapja itthon vagyunk, ebből több mint egy hete nem jár Emma. Nagyon nehéz.
Ma az ovival bábelőadásra mentek volna, és hogy legalább ebből ne maradjon ki elvittem, azt reméltem hogy oldódik majd a makacsság látva a barátait, és mint minden nap, azt vártam menni fog majd... Nem tudom meddig bírom ezt így. Minden nap százszor elképzelem hogy milyen jó lenne azt látnom egyszer csak, hogy jár, hogy beszalad a szobába, vagy az apja elé fut, aki épp hazaér...
Ma is hiába próbáltam beszélni vele, nem válaszol, azt mondta inkább barbizzunk. Már a kórházzal is fenyegettem, de csak támadásnak veszi ezeket, és tiltakozik. Ha fel akarom állítani inkább eldobja magát, és sokszor nevet is ezen. Pedig így nem maradhat, hisz ha baja van a lábának, akkor ki kell vizsgálni, ha nincs, akkor meg járnia kell. Vigyem pszihológushoz???

Kiborultam. Tehetetlen vagyok és nagyon szomorú.

Visszaesés???

Emma tegnap este óta megint nem áll rá a lábára. Holnap megint orvoshoz megyünk. Szupi!

Jobban

Emma jobban van.
Tegnap este ülve már ki tudta nyújtani, és ma meg is feszítette a lábát. Aztán ma egyedül is felállt. Ez nagy szó, és most nem is szaladunk orvosról orvosra, adunk neki még egy két napot, és meglátjuk mi lesz.
Tudom, hogy fél is a fájdalomtól, így lehet emiatt bátortalanabb. Járásra nem sikerült még rávenni, de egy másodpercre fél lábon is megállt.

Várunk

A mi dokink szerint nincs nagy baj, de a mi aggódásunkat látva azt javasolta menjünk el a Heim Pálba is, hátha ott komolyabban vesznek. Azt mondta hogy ha akarjuk elküldi Emmát egy vérvizsgálatra, de Ő nem tenné, csak a mi megnyugtatásunk miatt.
Apa aztmondja ha pénteken visszamennek a Bethsedába kiharcol egy MRI-t. Megmondom őszintén attól sokkal nyugodtabb lennék, de nem hiszem hogy a szimuláló gyerekemnek kiírnak egy ilyen drága vizsgálatot. :( Arról nem is beszélve hogy azt meg lehet ennyi idős korban csak altatásban csinálnák meg, ami szintén aggasztana azért.
Most szedjük a nurofent, a köptetőt továbbra is, és kenjük a lábát.
Tegnap este próbáltunk ráállni, de nem ment, és ki sem nyújta terhelés nélkül sem. Ja, és mivel mászva közlekedik, jó foltos már a térde, így arról is igyekszem lebeszélni, és inkább viszem ahová menne...

Felháborodva - félelemben

Annyira de annyira bosszant ez az egész. Gőzölög a fejem, pedig ott sem voltam a kórházban.
Mivel az ultrahang és a röntgen nem bizonyította a coxitist, kitalálta a paraszt, hogy szimulál a gyerek.

4 napja egyszer sem nyújtotta ki a lábát, nem hogy ráállna. Direkt figyeltem Őt játék közben is, nem nyújtja ki, pedig egy négyéves nem tud így odafigyelni, főleg nem a játék hevében.

A cataflam helyett most nurofent rendelt, teljesen érthetetlen és logikátlan... hisz az esetlegesen fennálló gyulladás kezelésére hivatkozott, mialatt napok óta szedi Emma a cataflamot, ami sokkal erősebb, és nem értünk el javulást. Nem is tudom mit várunk most ettől.

Délután a háziorvoshoz megyünk, és valószínű keresünk egy önköltséges MR labort. :(
Félek...

Nincs változás...

Sajnos Emma lába nem jött rendbe, pedig bíztam benne hogy mostanra javulás lesz. Holnap ismét sebészet, ultrahang, meglátjuk mit mondanak.
Amúgy Emma egyre rosszabbul viseli hogy nem tud mozogni rendesen. Mászva közlekedik, pedig szerintem nem szabadna, hisz szigorú nyugalmat rendeltek. Igyekszem megakadályozni, de nem mindíg sikerül. Amúgy elég nehéz hurcolni Őt folyton a lakásban, és a bezártságot is nehezen viseljük. Még szerencse hogy ülve nem fáj neki hajlítva a lába, és játszani így azért sokmindent tudunk.
A héten esedékes farsangról tuti lemarad, bár egyenlőre nem is akar menni szerencsére. Remélem utólag sem lesz rossz neki hogy kimaradt. Pénteken meg bábelőadásra mennének az ovival a helyi művházba, A kis hableányt adják elő, oda szeretném elvinni én, sőt, elmennénk családilag, remélem megoldható lesz.
Remélem holnap már jobb hírekkel érkezem!

Sebészeten

Apa ma elvitte Emmát a Bethesdában a sebészetre, ahol megvizsgálták, ultrahangozták Emmát. Hős volt, pedig a doki össze vissza tekergette a lábát, kinyújtogatta többször egymás után.
Az ultrahangon nem látszott egyértelműen a folyadékgyülem, de a diagnózis az, hogy ráhúzódott az izületre a felsőlégúti betegség. Nem lehet tudni meddig tart ez az állapot. Az is lehet holnap ugrálni, szaladni fog Emma, de lehet hogy egy hétig sem tud majd lábra állni. Szigorú terhelési tilalmat rendeltek. Szedni kell a Cataflamot napi háromszor. Hétfőn kontroll.

Nem jól...

Sajnos Emma nem lett jobban, így ma a Bethesda kórház sebészetére indulnak Apával. Nem örülök! :(

Előzmény:

Még ez is...

A lányok továbbra is betegek, köhögnek, hiába szednek gyógyszereket. Rohadtul unom már!
Ráadásul tegnap este Emma fájlalni kezdte a lábát, a balt a térhajlatánál. Mondtam hogy pihentesse, biztos nő, és aludni mentünk este. Erre ma reggel az ágyból kikelve elesett, azt mondta nagyon fáj a lába... Nem áll rá, még kinyújtani sem akarja. Várjuk a dokit. Telefonba annyit mondott valószínű növekedési fájdalom. Hülyén hangzik, de remélem...

Update:
Doki volt már, megnézte, szegény Emmának úgy potyogtak a könnyei. Nagyon fáj neki. Kaptunk Cataflam cseppet és Richtofit sportkrémet, és ha holnapra nem jobb, mehetünk a sebészetre. :(
Én meg hurcolom Őt ha pisilni kell vagy bármi. Remek.

Nem egyszerű így. És egyenlőre nincs javulás. Cataflam ide, krém oda, nem jobb. Vagy nem annyira hogy rá tudjon állni a lábára Emma. Pedig igyekszem kíméletesen rávenni hogy mozgassa, próbálja kinyújtani, de nem hajlandó, és félek holnap jól megtekergetik majd a lábát ha menni kell a sebészetre. :(

Képek

Még karácsony elött készültek ezek a képek, csak eddig valahogy nem kerültek fel ide...

Még ez is...

A lányok továbbra is betegek, köhögnek, hiába szednek gyógyszereket. Rohadtul unom már!
Ráadásul tegnap este Emma fájlalni kezdte a lábát, a balt a térhajlatánál. Mondtam hogy pihentesse, biztos nő, és aludni mentünk este. Erre ma reggel az ágyból kikelve elesett, azt mondta nagyon fáj a lába... Nem áll rá, még kinyújtani sem akarja. Várjuk a dokit. Telefonba annyit mondott valószínű növekedési fájdalom. Hülyén hangzik, de remélem...

Update:
Doki volt már, megnézte, szegény Emmának úgy potyogtak a könnyei. Nagyon fáj neki. Kaptunk Cataflam cseppet és Richtofit sportkrémet, és ha holnapra nem jobb, mehetünk a sebészetre. :(
Én meg hurcolom Őt ha pisilni kell vagy bármi. Remek.

Nem egyszerű így. És egyenlőre nincs javulás. Cataflam ide, krém oda, nem jobb. Vagy nem annyira hogy rá tudjon állni a lábára Emma. Pedig igyekszem kíméletesen rávenni hogy mozgassa, próbálja kinyújtani, de nem hajlandó, és félek holnap jól megtekergetik majd a lábát ha menni kell a sebészetre. :(

Esti idill

A tegnapi napon délelött csavarogtunk, mert kellett több helyre is mennem, a lányokat meg persze vittem magammal. Délután Emma aludt, most bezzeg Maja nem, vagyis alig, mert összvissz fél órát sikerült horpasztania, persze kizárólag azért, mert én is pihenni akatam, sőt, épp elaludtam mikor ugrasztott. Na mindegy! Egész jól telt a nap, amikor is következett az esti menet. Vacsora, fürdés... Aztán fordítottunk, mert Majának kifolyt a pelusa, engedtem a vizet. Emma nem akar fürdeni velünk, majd egyedül. Jó. Maja fürdik, minden happy, öltöztetem és Emma kiabál, hogy bepisilt. A szőnyeg kellős közepére, szupi. Maját befejezem, megyek törölgetni, de hiába, tiszta nedves minden. Emmát kádba be, Maja közben persze hogy beletrappolt a nedvességbe. Zokni csere, és kistörölköző leterítése. Míg megnéztem Emmát a kádban, Maja a fejére vette a pisis-vizes- tisztítószeres kistörölközőt, és azzal korzózott nagy vigyorogva. Majának vacsi, beül, virsli??? kérdem, nagy ováció. Klassz, ez könnyű menet. Megkapja, nyammog, de nem lelkes. Jó, adok pogit. Szétcsipkedem neki, eszeget. Megnézem Emmát, jó e a víz, elég e. Kijövök. Maja szétfolyatta a cumisüvegből a lét az egész etetőszék csöpög-ragad, a pogi szétázott. Emmát mosdatnám, menekül, nem hagyja magát, már nem vagyok túl nyugodt. Kivenném, a telefon csörög, közben meg Maja nyíg hogy kiszállna az etetőszékből. Emmát ki, Maját ki, persze kajtat a fürdőben, Emma kilocsolt, Majának újabb zoknicsere. De menekül. Emma öltözik, Maja bóklászik. Emmának vacsi, Ő legalább megette a virslit. Aztán elcsitultak a viharok, megnyugodtam. Maját csupán fél órával sikerült hamarabb letennem mint szoktam. Mikor bevonulunk a telefon megint csörög... Én lapítok, mondván aludjon csak Maja, de Emma behozza, amire Maja felpörög. Apa: Mi kell a teszkóból? Én: Őőő, hát, pelus... meg valami főznivaló.. Nem tudom. Mindegy. Maja végre elalszik, Emma tv-t néz, pihenni akarok. De Emma játszani hív, megyek, hisz sokszor nem tudunk. Barbizzunk. Yeeee.
Apa hazaér, Emma rárohan. Apa eszik, Emma csipeget, csacsog, nem alszik. Szobájában kupi, nem pakol, összeveszünk. Apa altat, én roskadva bambulok, be be szunnyadok. Apa is elaludt Emma mellett, felkeltem, és elvonulok. Elég volt mára....

Még mindíg...

betegek. :( Hol jobban, hol kevésbé köhögnek, van hogy rohamokban szinte hányásig, orruk folyik. Maja néha kicsit be is melegszik, de nem lázas. A dokit megint kihívtam, nem ad még antibiotikumot, viszont másik köptetőt írt. Remélem ettől már tényleg rendbejönnek.
Szegény Maja megint végigüvöltötte a doki látogatását, mikor meglátta sírni kezdett és képes volt a függöny mögé rejtőzni, és csendben kuksolni... azt hitte megússza a vizsgálatot. Persze mikor Emmával végeztünk és mentem érte rákezdett, és kitartott. Rossz ezt hallani, tényleg rettegek a hamarosan esedékes kötelezőtől.

Közelharc

Szegény Maja olyan bizalmatlan a legutóbbi oltások óta, hogy már attól sírva fakad például ha egy eladó odajön hozzánk a ruhaüzletben. Ma meg kihívtam a dokinkat hogy nézzen rá a csajokra mert egyik csúnyábban köhög megint mint a másik. Hiába adtam a köptetőt, nem éreztem hogy igazán használna... :(
Persze hiába mondtam Majának hogy jön majd a doktorbácsi, amint megjelent elkezdett őrjöngeni, úgy sírt hogy így talán még nem is hallottam soha. :( Végigüvöltötte azt a bő negyed órát amíg itt volt a doki, és ebből rendkívül hisztis volt amikor Őt hallgatta meg. Komolyan alig bírtam fogni, úgy feszített, vergődött, menekült volna. Komoly ereje van, még a doki is megjegyezte.
Remélem mostmár hamar rendbejön legalább mindkét lány, és már most tudom hogy a 18 hós szuri kemény menetnek ígérkezik.
Emma amúgy nagyon is jól elvan itthon, nem kívánkozik visszamenni az oviba, de azért mindíg elmondom neki hogy kell.

Észre sem vettem...

Emma evése mint írtam katasztrófális. Egy napja nyavajog hogy csináljak borsó főzeléket fasírttal. Tegnap este nem, de ma megfőztem neki. Megette???? NEEEEEM ette meg.

Előjött a folyékony étel című történet, és krokodil könnyekkel sírt hogy nem kéri. Hiába ajánlottam fel hogy megetetem, hajthatatlan volt. Az ebédje így szinte nulla, pár szem sültkrumplit evett csupán.
Nem tudom mit tegyek. Nem tudom ez mennyire komoly dolog, de kezdek aggódni.
Míg Őt győzködtem az evéssel kapcsolatban addig a másik oldalamon nagy csendben meg Maja elaludt...

Így:
Szerencsére Ő evett azért,még ha magához képest kevesebbet is mint szokott. :)
Amúgy sem Emma, sem Maja nem szokott nekem így elaludni...

Mindenféle

Jó rég ültem a gép elé hogy bármit is leírjak. Pedig azért zajlik az élet mifelénk...

Most épp betegek a csajok, pedig már örültem hogy milyen jól bírják a strapát. :) Na, nem olyan vészes a dolog, kis orrfolyás, némi köhögés, de nem veszélyes. Mindkét lány virgonc és eleven, jövőhétre el is feledjük majd.

Maja kezdi kimutatni a foga fehérjét minden értelemben. Jönnek a fogacskái és az akarata is keményen. Lassan 12 fogú kis tündér lesz. Kint van két ráró foga, és az alsó szemfogak csücskei is. Felül még nem látszanak a rágók sem, de jól meg van dagadva az ínye.
Az alvása javult, már nem vergődik egész végig hajnalban, viszont amikor úgy döntött kialudta magát rögtön kiabálva mondja a magáét. Imád(na) a wc-ben játszani, tekergeti a tartály csapját, mosást bepakol velem és tereget. (na jó, lelopkodja amit én felterítek)
Ha főzök mindent meg akar nézni, elcseni a félig pucolt krumplit stb. igazi kis minden lében kanál. :)
Rácuppant Emma ruhás szekrényére, imádja kipakolni, és nagy sláger a szobabicikli is. Szeret kis helyekre betelepedni és bíbelődni. Menekül ha kimondnom hogy pelus, és újra elkezdte a zokni lerángatást, amit igazán nem szeretek. Imád fürdeni, azt sosem kell kétszer mondani.
Továbbra is szereti a könyveket nézegetni, ha alkalma adódik firkál, már épít is ügyesen, és babázik.

Emmám meg egyre furább fóbiákat talál ki magának. Most hogy itthon van, nem olyan hisztis mint volt nemrég, viszont érthetetlen dolgokon tud rágódni. Egy két hete kezdődött hogy kitalálta hogy ő soha de soha nem fog többet festeni, meg folyékony ételt enni, mert fél hogy olyan lesz a ruhája. Hiába mondtam én és az óvónők is hogy nem baj, kimossuk, átvesszük, kötényt adunk, megmakacsolta magát. Az evése amúgy is botrányosan rossz mostanság, nem tudom emiatt e. Ma viszont megette a gulyást, igaz, és kanalaztam a szájába, mint egy babának. Lehet ez is valamiféle féltékenység, mivel Maját látja hogy etetem.... Nem tudom. A hússal is hadilábon áll, amit még elviselnék annak ellenére hogy húst hússal zabáló család vagyunk, de nem eszik helyette sem mást, képes egy kis rizst, vagy krumplit enni összvissz. És a főzelékeket sem kéri, max a borsót, de nem lehet folyton azt enni.
A farsang a másik... Nem tudja mi szeretne lenni, ezért azt beszéltük meg hogy majd elmegyünk és az adott kínálatból választ szerelést. Aztán tegnap kibökte hogy Csipkerózsika lenne, de ma azért rákérdeztem biztos e ebben, és hiszti következett hogy ő nem is akar farsangra menni, meg amúgy sem óvodába soha többet... Klassz!
A barbie játékokat rendületlenül imádja, rengeteget játszik velük. Emellett kirakózni és memóriázni imád, nem lehet eleget játszani vele. A mesékre továbbra is rá van kattanva, most egy ideje az Aranyhaj a sláger, van hogy naponta többször is kéri, ami nem lenne gond ha nem másfél órás mese lenne. Néha csalok, elléptetem, máskor meg játszunk valamit miközben megy.
Sőt, Aranyhaj ügyileg a Maja is kemény dió, van hogy ő is kéri... Amúgy nagyon szép mese, igazán szórakoztató, nekem is jó nézni és még mindíg tudok rajta nevetni, de láttam már vagy ötvenszer... :) Azthiszem ideje beszereznem egy hasonló hercegnős csodát.

Múlt hétvégén meg elmentünk Apával táncolni egyet. Na jó, csörögtünk egy kicsit, aztán fújtattunk a terem szélén és bámészkodtunk, de jól éreztük magunkat. Micsoda buli címmel került megrendezésre idén a helyi iskola jótékonysági estje, erre mentünk el egy barát párral. Reni, a sógornőm volt az ügyeletes bébiszitter. Míg itthon voltunk lerendeztük a vacsit és a fürdést, így csak némi játék és az altatás maradt rá. Persze aggódtam hogy Majámmal mi lesz, hogy biztos sírni fog mikor elmegyünk. Emma úgy szereti őt, hogy tudtam vele nem lehet gond, alig várta már egész héten mikor altatja Őt Reni. :) Legnagyobb meglepetésemre Majának sem volt egy hangja sem. Mikor indultunk, mondtuk hogy Renivel alszik majd, és ő vidáman szaladt hozzá, és tudomásul vette. Minden jól sikerült. A csajok időben aludtak, semmi gond nem volt.
Nekünk meg jó volt kicsit kimozdulni kettecskén, még ha nem is maradtunk túl sokáig. Éjfélre itthon voltunk, mivel nem bírjuk a strapát. A nagy táncolásnak számomra a cipőm vetett véget, nem beszélve arról hogy csak kapkodtuk a levegőt a végén. :) Hiába, bő 4 év óta először mozdultunk ki, vissza kell rázódni kicsit. :) (meg le kellene fogyni, akkor jobban bírnánk az iramot)