Úgy kezdődött, hogy két hete eszembe jutott, hogy mostanság kell lennie valamikor a pedagógus napnak. Meg is néztem iziben, és láttam hogy kerek két hetem van szervezni valamit az ovi dolgozóinak. Igyekeztem minél több szülőt elkapni, több kevesebb sikerrel, de elindult valami... igen, de jött a mit, mikor, ki, és hogy.
Kedd volt már... Kissé megrekedtünk, majd egy hét eltelt úgy hogy semmi érdemleges nem történt, amikoris összehoztunk egy fotózást, amit a fotós aznap reggel mondott le, így én fotóztam a srácokat. Nem néz oda senki, illegnek billegnek, pofát vágnak, de a mieink, tökéletesek így. :) Oké, fotó megvan, választottam egy olyat, amelyiken legalább az összes gyerek látszik, és eme összejövetelen sikerült a piszkos anyagiakat is lerendezni.
Ajándékkosárra szavaztak a legtöbben, így a közeli közértben szerdán meg is ejtettük a vásárlást, és megrendeltük a csomagolást is. Én beadtam a fotót előhivatni, amit egy napra vállaltak is, örültem, mert gondoltam ha van valami gond, akkor még lesz egy napom helyrehozni. Igenám, de nálunk heti egyszer egyszer nem a mi óvónénink van, és most pont pénteken nem lesz, amikorra az ajándékozást terveztük.
Reggel megvettem a képeslapokat, amiket napot óta keresek, de szöveg nélkülit nem találtam sehol. A mai napon kellett mennem a fényképekért... mentem is, csakhogy nem kaptam meg őket, elkavarták, és csak péntekre tudják hozni. Klassz. Olyan ideges lettem tudva azt hogy bő 3 óra múlva ajándékozni kellene, hogy csuda. Aztán hívtam Apát, hogy segítsen rajtam, mert nem csak a fotó kell, de alkotnom is kell még belőle, és vagdosni, és képeslap is kell, meg kell őket írni.... Igen, kell még képeslap, és nem azért mert elszámoltam magam mikor vettem, hanem azért, mert amivel írtam toll, az kifogyott az egyik vers kellős közepén, és a lap így menthetetlen volt. Apa hív, van egy másik hely, ahol rögtön megcsinálják a képeket, oké, megyek, de Majám nyűgös, éhes, és aludna, pedig nem is most kellene. De mennünk kell, mert csak akkor van esélyem befejezni a dolgom, ha Majám alszik, így itt kell lenni minden hozzávalónak.
Alig fél óra múlva itthon voltam a pót képeslappal, és a fotókkal, igenám, de Maja csak nem alszik, bár nagyon jól eljátszik, haladok is közben, de mégis. Aztán Majám is elaludt, és el is készültem mindennel.
Szó ami szó, nem kevés bosszúságot okozott ez a pedagógus nap. Viszont nagyon jól sikerült a délutáni ajándékozás, sikerült meglepnünk őket, és így azt gondolom megérte. :)
Kedd volt már... Kissé megrekedtünk, majd egy hét eltelt úgy hogy semmi érdemleges nem történt, amikoris összehoztunk egy fotózást, amit a fotós aznap reggel mondott le, így én fotóztam a srácokat. Nem néz oda senki, illegnek billegnek, pofát vágnak, de a mieink, tökéletesek így. :) Oké, fotó megvan, választottam egy olyat, amelyiken legalább az összes gyerek látszik, és eme összejövetelen sikerült a piszkos anyagiakat is lerendezni.
Ajándékkosárra szavaztak a legtöbben, így a közeli közértben szerdán meg is ejtettük a vásárlást, és megrendeltük a csomagolást is. Én beadtam a fotót előhivatni, amit egy napra vállaltak is, örültem, mert gondoltam ha van valami gond, akkor még lesz egy napom helyrehozni. Igenám, de nálunk heti egyszer egyszer nem a mi óvónénink van, és most pont pénteken nem lesz, amikorra az ajándékozást terveztük.
Reggel megvettem a képeslapokat, amiket napot óta keresek, de szöveg nélkülit nem találtam sehol. A mai napon kellett mennem a fényképekért... mentem is, csakhogy nem kaptam meg őket, elkavarták, és csak péntekre tudják hozni. Klassz. Olyan ideges lettem tudva azt hogy bő 3 óra múlva ajándékozni kellene, hogy csuda. Aztán hívtam Apát, hogy segítsen rajtam, mert nem csak a fotó kell, de alkotnom is kell még belőle, és vagdosni, és képeslap is kell, meg kell őket írni.... Igen, kell még képeslap, és nem azért mert elszámoltam magam mikor vettem, hanem azért, mert amivel írtam toll, az kifogyott az egyik vers kellős közepén, és a lap így menthetetlen volt. Apa hív, van egy másik hely, ahol rögtön megcsinálják a képeket, oké, megyek, de Majám nyűgös, éhes, és aludna, pedig nem is most kellene. De mennünk kell, mert csak akkor van esélyem befejezni a dolgom, ha Majám alszik, így itt kell lenni minden hozzávalónak.
Alig fél óra múlva itthon voltam a pót képeslappal, és a fotókkal, igenám, de Maja csak nem alszik, bár nagyon jól eljátszik, haladok is közben, de mégis. Aztán Majám is elaludt, és el is készültem mindennel.
Szó ami szó, nem kevés bosszúságot okozott ez a pedagógus nap. Viszont nagyon jól sikerült a délutáni ajándékozás, sikerült meglepnünk őket, és így azt gondolom megérte. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése