Sehogyan

Tudom, írnom kellene, elmaradtak beszámolók, képek és miegymás, de nincs kedvem, sem erőm nekiülni. Mostanság valahogy semmi sem úgy megy ahogy kellene, nem vagyok jó passzban, és úgy általában elegem van, semmi sehogy nem jó.
Amúgy a lányok jól vannak, Emma ovizik, Majám kicsit köhög ugyan, de jól van. Az apjuk lerobbant, a dereka kikészült, most szurikra jár, remélem hamar túl lesz ezen.
Világvége hangulatom van, így inkább megyek is... majd visszanézek ha jobb lesz.

Fogászaton jártunk

Emmával már jóideje tervben van hogy leszedetjük a fogkövét, az utóbbi időben sokat beszélgettünk a témáról. 

Nemrég azt mondta fáj a foga, így a múlthéten kértem időpontot. Ma fél egyre voltunk hivatalosak a rendelőbe, ahol egy nagyon kedves, tündéri- aranyos doktornéni várt minket. Beszélgettünk kicsit, majd lifteztünk a székkel, aztán megvizsgálta Emmát. Azt hitte a dolktornéni, hogy csak ismerkedni megyünk, de mondtam hogy mi Emmával azt beszéltük meg, hogy "leradírozzák" a fogkövét. Így mivel Emma nagyon is segítőkész volt, és ügyesen tartotta a száját, el is kezdődött a kezelés. Átvettem az aszisztensi feladatokat, fogtam a kezét, és tartottam a szívókát. Nagyon büszke vagyok nagyobbikomra! Olyan ügyes volt, le a kalappal elötte. :) Meg sem rezzent, nem nyafogott, mondták is hogy korához képest nagyon is éretten viselkedett. 

Ami sajnos nem a legjobb az az, hogy nyelvlökéses nyelése van, ami később fogszabályozást tesz szükségessé.

Ezen kívül logopédiára is szükség van, de nem lehet pontosan tudni mikor érdemes elkezdeni, így az óvoda logopédusát fogom megkérni lessen rá Emmára, és segítsen.
És még valami... Mozog a bal felső metszőnk kicsit. Emma tegnap már mondta, de én nem tudtam eldönteni. Hihetetlen hogy lassan fogváltásba kezdünk... :)  

Nyelvlökéses nyelés:

Meghatározás 

A nyelvlökéses nyelésre, vagy infantilis nyelésre jellemző, hogy a nyelés folyamán a nyelv rendszerint a szájtérben laposan helyezkedik el, vagy mivel a két fogsor nem záródik megfelelően, a nyelv hegye kicsúszik a fogak közül elöl vagy oldalt. Emellett az ajkak záródhatnak.
Ez a nyelési forma csecsemő- és kisgyermekkorban fiziológiásnak tekinthető, de előfordulása az életkor növekedésével csökken, és idővel megszűnik. Általában a vegyes fogazat kialakulásától tekintjük a nyelvlökéses nyelést károsnak.

Okai

• Hátterében leggyakrabban az ujjszopás, illetve a szoptatás elmaradása állhat. Az anyamellből való táplálásnak fontos szerepe van, hiszen ez nagy izomtréninget igényel a csecsemőktől. Sok esetben találkozunk azzal, hogy szoptatás helyett nagylyukú cumisüvegből etetik a kisbabát, miáltal nem megfelelően fejlődnek a gyermek ajak- és nyelvizmai.

• Az ujjszopás miatt is kialakulhat, mivel az egy rendellenes nyugalmi helyzetet rögzít, nem tud a fogsor záródni, a nyelv kicsúszik, laposan fekszik a szájtérben. Négy éves kor után, ha már a gyermek nem szopja az ujját, helyreállhat.

• Az öröklésnek is lehet meghatározó szerepe a nyelvlökéses nyelés kialakulásában, mely hajlam formájában jelentkezhet, a fogazat eltéréseiben, harapási, állcsont, beszédkészség, koordinációs készség jellegzetességeiben.

• Oka lehet továbbá még a túl nagy orrgarat vagy torokmandula, mely esetében másodlagos tényezők hatására válik renyhévé a szájkörüli izmok és nyelv izomtónusa.

Kik a veszélyeztetettek? Figyelemfelhívó jelek:

Normál nyelés esetén a nyelés közben a nyelvhegy fent helyezkedik el, oldalt zárt képez az oldalsó fogakhoz és a nyelvhát is záródik a szájpadláshoz. A nyelv fokozatosan hátra csúszik perisztaltikus mozgással.
A nyelvlökéses nyelést renyhe izomműködés jellemzi, közben az arc izomzatában (ajkak izomzatában) kompenzatív mozgás figyelhető meg.
Az infantilis nyelés különböző fogrendellenességekkel és jellegzetes beszédhibával társul (általában a t, d, l, n, sz, z , c, s, zs, cs, hangok ejtésekor kicsúszik a nyelv hegye a fogak közé).

Ez nem a mi hetünk...

Kezdődött azzal, hogy engem ugye megrázott az áram. A sebem legcsúnyább része amúgy harmadfokon égett, ott nem fáj, de körülötte egy 8-10 centis körben viszont igen, ott az idegek nem sérültek. :( Amúgy szépen gyógyul már most, kenegetem naponta többször. Kicsit vigyáznom kell azért, Maját csak a másik oldalamra vehetem fel, és a táskát is kénytelen vagyok balon hordani, ami kissé zavaró, de ez legyen a legnagyobb bajom.

Aztán tegnap folytatódott a pech sorozatunk azzal, hogy a tóparti piknikes, már már idilli anyáknapi ünnepélyen a sok gyerek közül egyedül Emmám esett bele a tóba. Még jó hogy nem volt mély a víz és hogy az egyik anyuka egy pillanat alatt kihúzta. Én nem is láttam az esetet, mert Majával voltam elfoglalva. Emma persze jól megijedt, ettől és a sírástól még hányt is, és mivel nem az oviban voltunk, se pótruha, se törölköző, se semmi. Egy asztalterítő került elő, azzal törölgettük meg, már amennyire lehetett, majd haza indultunk. Eléggé kellemetlenül éreztem magam, gondolom Emma is. :(
Ami meg mégjobban idegesített az az volt hogy Emma nem hogy magába szállt volna, a ruhája miatt hisztizett, és követelte hogy most mossam ki és szárítsam meg, mert ő azt akarja felvenni. Ja, és a vadi új egy napja vásárolt szandiját úsztatta meg, azért is ment a hiszti.

Estére Anyuhoz akartunk menni, de végül úgy döntöttünk hogy mára elég volt mindenből, és itthon maradtunk.

Emellett végig kameráztam a műsor alatt a gyerekeket, majd az utolsó 10 másodpercben jöttem rá hogy nem vettem fel semmit sem, csak potyára görcsöltettem be a kezem. Nem tudom mit nyomtam el, de az ég világon semmi nem került a lemezre. Komolyan, nem is értem hogy lehettem ilyen pancser... Szerencsére más is videózott, így majd azért meglesz, de akkor is nagyon idegesít.

Az esti fürdésnél meg Maja kakált bele a vízbe. Persze most mondhatnám hogy ez legalább szerencsésen alakult, mert épp amúgy is ki akartam szedni a vízből...

A hétvégi beszámolóval, meg az ünnepséggel jövök majd, de most nincs kedvem.

Extra program...

Hát a hosszú hétvége utolsó napját nem egészen úgy képzeltem mint ahogy lezajlott. A Majálisra végül nem is akartam menni, pedig jobb lett volna...
Az történt ugyanis, hogy elkezdtem füvet nyírni, aztán még épp a felén voltam csak túl, amikor megrázott az áram. Nem is olyan kicsit, jól megégett a vállam, húsig, úgy rendesen. Persze mindent eldobtam, ruhástul a kádba ugrottam, és folyattam magamra a hideg vizet. Aztán mivel Anyukám itt volt, neki kiabáltam hogy húzza ki a konnektorból azt a sz@rt. Apa kint volt a csajokkal az utcán motorozni, csodálkoztam is hogy nem szaladt oda mi történt. Emma hallotta hogy kiabálok, az apját azzal fogadta a teraszon hogy: Anyát megrázta az áram. Gyors szárazba öltözés után mentünk az ügyeletre. EKG, sebkezelés. Onnan Vácra a kórházba irányítottak a sürősségi osztályra. Ott eltöltöttem pár órát némi ekg és szívmonitor társaságában.
Ment a vita meddig kell maradnom. Volt aki szerint 24 órát, más tizenkettőt mondott, majd volt aki 3-4 órás megfigyelést javasolt. Bedugtak egy függönnyel elszeparált kis sarokba, ott nézhettem a plafont, és hallgathattam kinek mi baja illetve hogy milyen fontos dolgokról beszélgetnek a nővérek amíg kint sokan várnak az ellátásra. Persze telefon nem volt nálam, mondjuk valószínű nem is szabadott volna használni, így igencsak unalmasan és emiatt lassan teltek a percek. Végül fél 9 körül utamra eresztettek. Nem bántam. Apa már várt rám, így behuppantunk a kocsiba, és hazajöttünk. A csajok még ébren voltak, így én fektethettem le őket. :)
Anyukám meg közben istápolta a lányokat, megvolt a fürdés, a vacsi, minden rendben volt. Nagy szerencse a szerencsétlenségben hogy itt volt, és vigyázni tudott a csajokra. Ezúton is köszi Anyu!!!
Szerencsésen megúsztam az esetet, hisz az égésen kívül nem lett semmi bajom, így este már az ágyamban alhattam. Most vettem csak észre hogy a tapadókorongok helyén szép véraláfutások ékeskednek, azok mondjuk pár nap múlva eltűnnek, az égés nyoma viszont egy életre elkísér majd.

Hosszú hétvége 1.

Kicsit sűrűre sikeredett ez a hétvége, de attól függetlenül hogy kicsik és nagyok mind jól elfáradtunk, remekül éreztük magunkat. Kezdem az elején:

Szombaton meghívtuk a barátainkat egy kis csavargásra, majd vacsorára. Első körben a Liget lovardát látogattuk meg, ahol legcsábítóbb a kisállat simogató volt, vagyis lett volna, mert annak ellenére hogy oda is telefonáltam nem volt kísérőnk, így csak megnézegettük az állatokat. Amúgy kicsit érdekesnek tartottam hogy a villanypásztor gyerekmagasságban, és mindennemű védelemtől mentesen volt kihúzva, így a 20 perc ottlét arról szólt, hogy nemenjközelebb, megnefogd, Majanemszabad és hasonlók! Igazán a lovakat, lovaglást kedvelőknek való ez a hely, de én még csak a karámba sem mennék be egyedül, így némi nézelődés után inkább átautóztunk a Medvefarmra. Itt a gyerekek végre önfeledten szaladgálhattak, játszótereztek, fagyizhattak. Jól érezték magukat, noha a medvékkel nem sokat foglalkoztak fontos teendőik közepette. :) Maja persze azért brumbrumotott sokat, és lelkesen integetett a farkasoknak. :)

 

Papátlanul

Ma éjjel Apukám elutazott határozatlan időre (min egy hónap) Franciaországba. A nagybátyámmal mentek ki segíteni az unokatesómék házát kipofozni. Tegnap még meglátogattuk, kíváncsi leszek mennyire fogják hiányolni a lányok, mert annak ellenére hogy Emmával sokszor nem jönnek ki, sokszor nagyon is jól elvannak.

Kedden

Már reggel megígértem Emmának, hogy délután mikor jönnek a mamáék ültethet majd. Meg is vettem a palántákat, és hazaérve némi idő után mondtam hogy menjünk ki. Már borult... mire kiértünk csöpögött az eső, majd néhány perc alatt szakadt is. :( De ha már felöltöztünk és amúgy is beígértem az ültetést, így nekiálltunk a teraszon. Majával először táblára rajzoltunk, aztán Ő is ültetett.Volt nagy ellenkezés Emma részéről mikor Maja kizárólag visszafele lapátolta a földet, aztán meg volt nagy vihogás is mikor nem oda került a föld ahová kellett volna...  mondtam hogy ne izgassa magát, így legalább tovább tart a móka. :)

Persze az ültetést Anyukám fejezte be, a végére alábbhagyott a lelkesedés.

Aztán még el sem állt szinte Maját nem lehetett a teraszra szorítani, nekiindult. Olyan volt mint egy kismalac. :) Emma is jött ment, törölgetett. Aztán kimentünk kicsit motorozni-biciklizni, kinek mi passzol, ugye. Az utcánk lejtős, az eső elfolyik. Mindössze egy kis csatornafedélnél maradt egy centis pocsolya. Megtalálták. Nagy élvezettel trappoltak benne felváltva. Sajos a videót nem tudom elforgatni, így meg nem teszem ki, mert rettentő hülyén néz ki.

Névnapozás, játszóház...

A hétvégénk kicsit sűrűre sikeredett, de jól telt. Szombaton és vasárnap is névnapi ünneplés volt délután. Egyik nap az én szüleim, rokonaim, másik nap Apa családja jött el megköszönteni a lányokat. Volt nagy eszem-iszom, játék, ajándékok. 

Vasárnap meg megnyitott egy közeli játszóház, délelött azt mentünk el megnézni. Volt aszfalt rajzolás, szinezők, torna, arcfestés, pónilovaglás... A lányok nagyon élvezték. Maja is úgy jött ment a nagyok között, csak lestem. Van urgáló asztal, magas csúszda, labda tenger, a csajok lelkesen kipróbálták sorba mindet. Aztán ebédelni haza indultunk. Maja úgy kifáradt, hogy pelenkázás után csak feküdt a földön, és szuszogott. Kb három órát aludt. :) Szerencsére mire a vendégek jöttek már újra elemében volt, kicsit az udvarra is kimentünk, nyüzsgött tovább. :)

Emma tegnap előadta ugyan a: Nemakarokovibamenni címűt, de reggel nem volt különösebb gond, hamar elkészültünk, és nem volt sírás akkor sem mikor eljöttem. :)

Ma meg Maja kiidegelt a délutáni alvással. Azthiszem háromszor tettem le mire végül elaldut. Nagy franc volt, vergődött az ágyában, mikor bementem kimászott, és indult a nappaliba, minta már túl is lennénk mindenen. Gondoltam hagyom kicsit játszani, aztán újra beviszem, de nem nyertem... Volt sutyiban kiosonás, hiszti, szomorú kiskutya nézés, aztán végre elaludt. 

Ja, a másik meg hogy gondoltam lenyírom a füvet, ami kissé elvetélt ötletnek tűnt, mert tudtam hogy annyi ideig nem lesz el egyedül a kertben, de mikor elindítottam a masinát, olyan sírásban tört ki, hogy kénytelen voltam abbahagyni. Remélem délután sikerül befejeznem majd valahogy.

Emma nap

Boldogságos névnapot kívánunk drága Emmám!!!

Kedves, kicsi lányka
Isten áldjon Téged.
növelje jókedved,
éltesse szépséged!

Ünnepeljünk Téged,
ma van neved napja,
Áldjon meg az Isten,
Drága kicsi Emma!

Emmáról

Különben megvagyunk, elvagyunk. Emma egész ügyesen szokik vissza az oviba, napról napra könnyebb az indulás és az elválás. Szerencsére most sok a program is, volt bábszínház pénteken, kedden sütit sütöttek, holnap kacsát etetni mennek a tóhoz és megünneplik a névnapját, pénteken meg az egyik kislány szülinapját ünneplik egy közeli játszóházban.
Zsigájával dúl a nagy szerelem, olyan aranyosak. :) Örülök hogy ilyen klassz pajtása van. Ma épp lánykérés volt és megbeszélték hogy összeházasodnak. :)
Olyan nagy örömmel mesélte hogy volt ma torna, angol és hittan is. :) Úgy szeretem mikor ilyen lelkes és szívesen részt vesz a foglalkozásokon. :) Holnap a jógát viszont kihagyjuk, ebéd után hazahozzuk ünnepelni. :)
Ma elkezdték az anyák napi készülődést is, alig várom hogy lássam az előadásukat. :) Biztos megint jót bőgök majd... :)
Na, megyek, mert most sütöm a holnapi ovis bulira a sütit. :)