Dícséret Apának :)

Bizony, ezt most kiérdemelte. : )
Este ugye mennem kell Emmámmal aludni, ami úgy néz ki hogy kiszellőztetünk, bevonulunk, mesét olvasok, majd lámapoltás, és várok. Hol többet hol kevesebbet arra, hogy nagy kislányom elaludjon. Nem jöhetek ki sajnos, mert akkor ugrik az egész, és kezdhetjük előlről. Szóval mivel mostanában eléggé fáradt vagyok, legtöbbször elalszom Emma mellett, és Apa kelt. Most is keltett, azt mondta négyszer is, de győztek felettem az álommanók, és csak sokára kecmeregtem ki. De! Most jön a lényeg: mire kijöttem Apa elpakolta a széthagyott játékokat, leszedte a teregetett ruhát, elmosogatott és feltette főni a főzeléket amit mára szántam, de este meg akartam csinálni hogy ma legyen időm Majázni! Sőt, még az öblítésen hagyott mosást is szerette volna befejezni, ami nem sikerült ugyan, de a szándék megvolt! Ez igen! Köszi Apa! :)

Minden jó ha vége jó :)

Emma Mamánál való alvására gondolok most. Azt az egy sírást leszámítva amikor este beszéltünk telefonon, semmi, de semmi gond nem volt. Jól érezte magát Emmám, és vasárnap reggel egy fülig vigyori várt az ajtóban. :) Sőt, ami még nagy dolog szerintem, hogy ezek után még el kellett mennem kicserélni egy melegítőt amit Majának vettem, mert kicsi lett, és addig Emma továbbra is Mamázott-Papázott. Lementek a játszótérre, és mi egy bő óra múlva csatlakoztunk hozzájuk. Jól sikerült na, ez a lényeg! Azt mondta amúgy Emma hogy néha néha akkor majd ottalszik. Kíváncsian várom a folytatást! :)

Háromnegyeden

Bizony, ez is elérkezett... Emmám ma házon kívül tölti az éjszakát. Tudom, sokaknak ez már hamar bevezetődik, nálunk viszont ez az első alkalom hogy Emma Anyukáméknál alszik.
Többször volt már szó róla, hogy mi lenne ha, de aztán Emma mindíg visszakozott. A múlt hétvégén viszont vasárnap találta ki, amikor megbeszéltük, hogy akkor nem lehet csak pénteken vagy szombaton. Ez a gondolat elkísérte a hetünket, de még ma sem volt egész nap egyértelmű hogy hogy is alakul majd az este. Aztán amikor Anyut kitettük volna épp Emmán is az a cipő volt, hogy ottalszik. Elbúcsúztunk, és elindultunk. Visszanézve láttam hogy majdnem sír, és jó negyed órát a közelben maradtunk, ha esetleg vissza kellene fordulni ne az autópályáról kelljen. De telefon nem jött, így odacsörögtem én, hogy mi a helyzet, minden rendben volt, így hazaindultunk hármasban. Fura volt, és izgultam.
Aztán kilenckor Anyu hívott... Egy vígasztalásra szoruló, síró kicsi lány várt a telefonban. Engem akart persze, és velem elaludni. De megbeszéltük ismét, hogy reggel megyünk érte, és hogy milyen klassz lesz hogy mennek a mamával délelött a játszóra, majd elbúcsúztunk. Fél tízkor megint Anyu: Emma már alszik. A beszélgetés után hamar megnyugodott. remélem éjjel sem lesz gond, és reggel egy locsi fecsi kiscsaj vár majd rám! :)

Amúgy ma a Kopaszi gáton jártunk. Szép hely. Sajnos a szél kissé fújt, ami zavaró is volt, de amúgy jól éreztük magunkat. Egy nem tetszett csak, hogy nagyon kicsi a játszótér, így zsúfolt, és babahinta sincs. :( Legközelebb ha megyünk, talán Maja is szalad már majd, és akkor a kavicsdobálás és szaladgálás remek lesz a símogató fűben.

Tizenháromhónapos egynapos

Majám tegnap megindult- elindult egyedül. :) Igaz, még csak 4-5 lépést tesz meg, és van hogy dől, de egyre ügyesebb. Nagyokat örömködtünk, Emma is majd kiugrott a bőréből. Megtapsoltatta magát mindíg a kicsi lány. Olyan ügyi! :)
Néhány lapja a bébitaxit tolva is megy a kertben, de még ingatag a lelkem. :)

Képek

De nehezen megy

Mostanság semmi kedvem leülni a gép elé hogy írjak, meg képeket kicsinyítsek.... Ihletem semmi, és kedvem sem.

Majámnak csurog az orra, Emma meg kicsit köhög. Szupi! Mára én is kidőltem, már amennyire kidőlhetek ugye. Fáj a fejem, éjjel keveset aludtam, folyik az orrom, és amúgy is, minden car.

Maja napok óta óbégat. De tényleg, nem tudom mi ütött belé, de elég idegtépő tud lenni. Az evése sem a legjobb, mondhatni fele annyit eszik mint régebben.
Nagyon menne már különben, de nem mer, vagy nem tudom. Még azt sem szereti ha csak az egyik kezét fogom, mindkettőt akarja, és akkor megindul mint a szélvész. :)

Emma ovizik. Egészen jól visszaszokott már, de még van hogy nem akar menni. Persze megy, és jól is érzi magát, de a műsor becsúszik időnként. Mondjuk örülhetek, mert nem nagy hisztit csap, csak mondogatja hogy nem megy, de elfogadja ha indulni kell.
Voltak moziban a hétvégén az Apjával, de sajnos ez az új Micimackó nem hozta a hozzá fűzött reményeket. Apjuk szerint pocsék volt. Ráadásul a moziban meg lehetett fagyni. Legközelebb a Hupikékre mennek majd.
Cumi ügyben semmi jó. Sőt. Pedig kaptam jó ötleteket. Melmeséltem Emmának a cumitündéres postázósat, ami nekem tetszett, sírvakakadt. Nem is kicsit. Klassz. A minap meg beleesett a wcbe egy cumma, akkor is szívszaggató sírás volt, nagyon ragaszkodik, egyenlőre nem eröltetem úgy döntöttem. Cumizzon, aztán majd lesz valahogy.

Amúgy jól vagyunk, igyekszünk kihasználni ezt a kellemes időt. Maja is egyre inkább élvezi a játszóterezést, ami nekem mondjuk elég strapás, Emma is mindíg azt szeretné hogy menjek vele, de ez van. :)

Voltunk a Vasúttörténeti Parkban nemrég. Jó volt, bár szerintem nagyobb gyerekeknek élvezetesebb mint az enyimeknek. A kisvasút mindkettőnek tetszett. És a játszótér is, de a vonatokkal nem sokat törődtek. :)
Most hétvégén a Kopaszi gátra készülök, képek alapján nagyon szép, és már annyian ajánlották. Remélem Apjuk is egyetért majd.

Apának most csütörtökön volt a szülinapja, a harmincadik. Anyumék jöttek délután, sütöttünk főztünk közös erővel, mert nappal nem volt áram karbantartás miatt. Kapkodtunk ezerrel, de elkészültünk mire kellett. Amúgy hétfőn ugyancsak karbantartás miatt nem volt áram, amikor is Anyukám szülinapja volt, így akkor is délután sütöttem főztem. Jól kispécizték ezt a két napot csak hogy ne legyen olyan egyszerű, mármint a szolgáltatónál. :) Boldog szülinapot ezúton is! :)

Múlthét elötti héten a csajok fülbevalót kaptak. Nem mondom hogy egyszerű volt. Emma belázadt amikor ideért a nőci aki csinálta. Majának meg csak Emma után akartuk, mert ha ugye Maja sír, Emma nem hagyja magát. Aztán Apának sikerült meggyőzni Emmát, és meg kell mondanom roppant büszke vagyok rá, ugyanis egy nyikk nélkül került be mindkét fülbevaló. Majám megsértődött kissé. Üvöltött szegénykém, úgy sajnáltam, de szerencsére nem tartott olyan sokáig, és azóta minden rendben van a fülikkel. :) Csillognak a kis köves ékszerek, mindíg elmosolyodom ha rájuk nézek, olyan szépek! :)

Mostanában egyre jobban hiányzik Budapest. Több szempontból is. Késő bánat.
Amikor Káposztásmegyeren laktunk ugye még csak Emmám volt, annyira el voltunk kényeztetve. Szuper park és játszótér várt minket kis sétával, nyugodtan lehetett száguldani a motorral, és kellemes volt hogy mindíg van ismerős is. Közel volt a közért, a kisbolt, a zöldséges, és az úton mindíg volt látnivaló. Hol buszok, hol kukásautó, hol kutyák...
Itt a játszón sokszor senki sincs, és motorozni sem lehet csak úgy, nincs park, még járda se nagyon... Sétálni a házak között nem valami nagy élmény... Azért ilyenkor igencsak visszahúz a szívem.

Képeket este hozok!

Ovi, cumi, dili

Emma az oviban már egyáltalán nem cumizik, még alváskor sem. Eddig rendben. De ahogy odaérek érte már kéri, és még jobban ragaszkodik a cuclihoz mint valaha. Itthon igyekszem elérni hogy csak az alváshoz cumizzon, el is dugdosom őket, de nagyon nehéz, hisz Majának is van cumija. Nem tudom hogy volna jó ezt megoldani, mindenesetre jó lenne ha már nem cumizna, mindjárt 4 éves.
Ha valakinek van ötlete kíméletes leszoktatásra, szívesen fogadom a hozzászólásokat!

Amúgy meg tiszta gyagya mostanság. Nem tudom ez a dackorszak csúcsa e vagy a testvérféltékenység jön ki rajta de nagyon nehéz vele. Mindenben ellenszegül, percenként mást akar, legyen az játék, étel vagy bármi. Visszabeszél, nem kicsit. És bizony előfordul hogy meg is csap, bök.

A napokban cseréltem a fülbevalómat, és most azt mondta ő is szeretne. Kíváncsi leszek megmarad e a lelkesedése péntekre, akkor vinnénk el kilövetni a fülét. Tegnap már nem akarta, de mivel olyan mint az időjárás, nem lehet tudni. Amúgy arra meg még kíváncsibb leszek hogy az első fülije után a második vajon mikor kerül majd kilyukasztásra....

Persze nem csak rosszat csinál, és nem vagyunk mindíg rosszban. Imádjuk is egymást sokszor, és előfordul hogy újra csüng rajtam mint egy baba. :) Imádom.

Ügyesedik

Majám napról napra ügyesebb. Nagyon nagyon menne már, de nem tudja még megtartani az egyensúlyt. Ha fogja a kezemet viszont már szalad is. :)
Egyre többet térdel, és látszik hogy felállna, de még nem mer.
Olyan okos különben. Már meg tudja mutatni az okos fejét, és a lábát is. Ebben tündéri, hogy a zoknit is leveszi hozzá, mert a lába úgy az igazi. :)
Tegnap először mondta hogy ANYA, ami ugyan ana volt, de egyértelmű volt a helyzet. Olvadoztam. :) Apát és Emmát mér mondogatta eddig is, Apap az Apa, és Amma az Emma. A mama, papa, baba, pápá már nagyon megy, és a hangutánzás is. pl.: Háp háp - ápáp
Játékot kezdeményez, mindent szívesen megoszt, idead.
Tüneményes mosolygombóc! :)

Vendégségben Vikiéknél

Tegnap csuda jó napot töltöttünk Viki barátnőméknél. Szerencsére az idő nagyon is kedvezett a kerti partinak, a grillezésnek, a kinti játéknak. Zavaró csak a sok darázs volt, amik elől be is menekültünk a házba befejezni az ebédet.
A gyerekek írtóra élvezték, hamar meg is találták a közös hangot, és remekül eljátszottak.
Imádom a kertjüket, olyan szép, és olyan kényelmes. A gyerekeknek játszótér, olyan majdnem mint itthon, benne hinta, homokozó, csúszda, mászófal, mégis jobb Emmának, hisz társasággal minden jobb, és ugrálóvár.
Maja ugye rajong az állatokért, így mondanom sem kell hányszor simogattuk meg a szépséges törpenyuszit, és lestük meg a kutyát. :) Látszott Maján hogy szaladna a nagyok után, de ugye még nem tud, így azért foglalkoztatott mindet.
Jókat ettünk, finom koktélokat ittunk (köszi Andris), és jót beszélgettünk. Nem mondom, tudtunk volna többet is, de hát ahhoz gyerekmentesen kellene találkoznunk. :)
Köszönjük ezt a klassz vasárnapot Viki, remekül éreztük magunkat!
(kár hogy a fényképezés elmaradt)

Takony kór

Emma múlt heti 3 napi ovizása ledöntötte a családot a lábáról. Emma kezdte, Maja folytatta, Apával meg a nyomukba eredtünk, nehogy kimaradjuk egy jó kis orrdugulósból.

Emma ma már ment oviba, szerencsére két három nap állandó orrfújás nagyjából rendbe is hozta. Maja még azért taknyos, és ennek hatásaként a szeme is jól begyulladt. Én elvagyok, bár időnként érzem hogy nem vagyok 100as.

Emma a hétvégén nem aludt délután. Szombaton vendégeink voltak, kizárt volt hogy társaságban le tudom tenni. Vasárnap meg mi mentünk összeröfire, így akkor is elmaradt a szundi, így esett hogy tegnap örömtáncot lejtettem mikor mindkét gyerekem egyidőben aludt délután. :) Volt időm egy nyugis kávéra a terszon, egyedül elmehettem a slozira, majd behoztam a lemaradást, teregettem, mosogattam, elpakoltam, miegymás. :)

Emma ma reggel kicsit húzódozott amúgy az ovitól, de szerencsére Zsigája már meggyógyult, így nevetve szaladt hozzá a csoportba. :) Remélem nem hagy alább a lelkesedése.

Emma és Marci

A kicsik, Maja és Kristóf