Háromnegyeden

Bizony, ez is elérkezett... Emmám ma házon kívül tölti az éjszakát. Tudom, sokaknak ez már hamar bevezetődik, nálunk viszont ez az első alkalom hogy Emma Anyukáméknál alszik.
Többször volt már szó róla, hogy mi lenne ha, de aztán Emma mindíg visszakozott. A múlt hétvégén viszont vasárnap találta ki, amikor megbeszéltük, hogy akkor nem lehet csak pénteken vagy szombaton. Ez a gondolat elkísérte a hetünket, de még ma sem volt egész nap egyértelmű hogy hogy is alakul majd az este. Aztán amikor Anyut kitettük volna épp Emmán is az a cipő volt, hogy ottalszik. Elbúcsúztunk, és elindultunk. Visszanézve láttam hogy majdnem sír, és jó negyed órát a közelben maradtunk, ha esetleg vissza kellene fordulni ne az autópályáról kelljen. De telefon nem jött, így odacsörögtem én, hogy mi a helyzet, minden rendben volt, így hazaindultunk hármasban. Fura volt, és izgultam.
Aztán kilenckor Anyu hívott... Egy vígasztalásra szoruló, síró kicsi lány várt a telefonban. Engem akart persze, és velem elaludni. De megbeszéltük ismét, hogy reggel megyünk érte, és hogy milyen klassz lesz hogy mennek a mamával délelött a játszóra, majd elbúcsúztunk. Fél tízkor megint Anyu: Emma már alszik. A beszélgetés után hamar megnyugodott. remélem éjjel sem lesz gond, és reggel egy locsi fecsi kiscsaj vár majd rám! :)

Amúgy ma a Kopaszi gáton jártunk. Szép hely. Sajnos a szél kissé fújt, ami zavaró is volt, de amúgy jól éreztük magunkat. Egy nem tetszett csak, hogy nagyon kicsi a játszótér, így zsúfolt, és babahinta sincs. :( Legközelebb ha megyünk, talán Maja is szalad már majd, és akkor a kavicsdobálás és szaladgálás remek lesz a símogató fűben.