Nehezen megy

Pedig vannak ám történések. A legfontosabb: Majám egyedül feláll és megy, bár (még) nem sokat, de talán most mondhatom hivatalosan hogy elindult. Egyenlőre mondjuk hosszabb távokhoz kéri hogy foghassa egy ujjamat, vagy hogy tolhassa a kis babakocsit. Nagyon kitartó, és imádom ezt benne. Képes már kocsit tolva több száz métert megtenni, és amikor már szuszog, akkor is megy. :)
Egyre több mindent mond, persze még nem tisztán, de én értem. :)
Az evése kicsit visszafogottabb lett, de eszik, nincs min aggódni. A napi kétszeri alvásra még szüksége van, bár most kicsit el vagyunk csúszva, és van hogy fel kell ébresztenem mert menni kell Emmáért.
Emma... Jaj, de nagyon nehéz vele mostanság. Olyan de olyan dacos. Elkeserítő. Nem tudom mit kezdjek sokszor vele, és nem használ semmi. Olyan sakál módjára üvölt és vergődik... sosem gondoltam hogy az én kis drága babámból ilyen hisztérika lesz. Fáj ha így látom, de nem hagyja hogy segítsek, tombol. Mondanom sem kell az oviban semmi ilyesmit nem tapasztalnak. Ott mindent csinál, részt vesz amin kell, együtt játszik, angolozik, tornázik... ott fel tud öltözni, és nem nyafog mindenért. Mostanában már görcsbe áll a gyomrom amikor belépek délután, mert rögtön nagyon ellenséges, és szemtelen. Pedig még csak odaköszöntem. Szomorú ez. És nem is látom kiutat. Nem tudom meddig normális a dackorszak, és hogy ez a heves negativitás ettől van e, de nagyon nehéz. Már komolyan gondolkodom hogy szakemberhez fordulok, akár családterápiás foglalkozáson is résztvennék, talán segítene. De lehet hogy nem, és lehet hogy ezt az időszakot csak túl kell élni valahogy.
Persze máskor meg tündér, és el sem hinném hogy ilyeneket produkál. :( Az egész amúgy a ovira és Majám születésére vezethető vissza, aztán meg elharapódzott ez a helyzet. Egyiket sem tudom likvidálni, ilyen szempontból az idő ami segíthet. Szegény Maja meg már olyan bizalomvesztett Emmával. Ő mindíg csak próbál a közelébe férkőzni, és csüngene rajta, úgy örül neki ha meglátja, de Emma nem engedi, sőt, sokszor durva vele. Persze Emma azt meg nem érti ha sok elutasítás után játszana Majával, ő meg már nem megy hozzá. :(
El vagyok keseredve. Ennyi.

Megvagyunk ám...

Csak épp a blogírásra sem időm, sem kedvem nem nagyon akadt mostanság. A lányok betegek voltak, két hétig szenvedünk hol ezzel, hol azzal.

Emmának volt száraz köhögés, aztán hurutos, aztán hasmenés, majd megint hurutos köhögés, és talán még most sem gyógyultak teljesen. Emma ugyan ma már ment oviba, de az orra folyik kissé.

Maja csupa láz volt napokig nem ment le. A torka nagyon csúnya volt, és kapott antibiotikumot, amikor azt hittem innen már csak jobb lehet. Aztán kiderült, hogy mint az Apja, Majám is penicilin érzékeny, csupa piros pötty volt az egész gyerek. Gyors telefon a dokinak, kálcium, fenistil, majd újabb dokilátogatás. Nem kaptunk újabb antibiotikumot, vártuk hogy elmúljanak a kiütései. A torka ugyan még nem volt rendben teljesen, de mostanra túl vagyunk ezen is.

Erre Maja tegnap meg furán kezdett köhögni, ha folytatódik holnap visszamegyünk a dokibácsihoz! Remélem mostmár kijövünk ebből, mert nagyon rossz hogy betegek.

Képek - a hidegből

Tegnap a veresi tóhoz mentünk ki kacsát etetni. A lányok nagyon élvezték, persze Maja szerette volna sokkal közelebbről is szemügyre venni a hápogó szárnyasokat. :) Emma imád dobálni nekik, nem tudom mennyi ételt kellene vinnünk hogy ne az fogyjon el, hanem az ő türelme. :) És hiába volt hűvös, nagyon jó volt kint lenni ebben a simogató napsütésben. :)

Renivel

Emmám hetirendje

Egyenlőre így néz ki a hetünk, és tavasztól indul majd a vízhez szoktatás, amit nagyon fontosnak tartok. Kicsit jobb lenne ha a néptánc nem pénteken lenne, de sajna nincs beleszólásom ugye. Kíváncsi leszek mikor áll elő majd újabb állandó elfoglaltsággal, mert mostanában folyton balettozik itthon. Gondolom látja valakitől az oviban. Amúgy meg már a karate is szóbakerült, mert imádott Zsigája azt kezdte most. :)

Csillag csücsöri - a legjobb értelemben :)

Majám mostanság imádja ezt az arcot vágni. Eleinte csak akkor csücsörített így, mikor nem tetszett neki valami, most viszont mindenféle tevékenység közben is csókra áll a kis szája. De hogy! Nem is lehet ennyire csücsöríteni, hogy az orrához érjen az ember szája. Tüneményes! Imádom!!!!! :)

Képek - még a jó időből

Úgy tűnik a jóidőre mostantól sokat, nagyon sokat kell várni. Hirtelen tél lett... Nem szeretem.

1111

Maja ma egy éves, egy hónapos, egy hetes, egynapos! :)

Dícséret Apának :)

Bizony, ezt most kiérdemelte. : )
Este ugye mennem kell Emmámmal aludni, ami úgy néz ki hogy kiszellőztetünk, bevonulunk, mesét olvasok, majd lámapoltás, és várok. Hol többet hol kevesebbet arra, hogy nagy kislányom elaludjon. Nem jöhetek ki sajnos, mert akkor ugrik az egész, és kezdhetjük előlről. Szóval mivel mostanában eléggé fáradt vagyok, legtöbbször elalszom Emma mellett, és Apa kelt. Most is keltett, azt mondta négyszer is, de győztek felettem az álommanók, és csak sokára kecmeregtem ki. De! Most jön a lényeg: mire kijöttem Apa elpakolta a széthagyott játékokat, leszedte a teregetett ruhát, elmosogatott és feltette főni a főzeléket amit mára szántam, de este meg akartam csinálni hogy ma legyen időm Majázni! Sőt, még az öblítésen hagyott mosást is szerette volna befejezni, ami nem sikerült ugyan, de a szándék megvolt! Ez igen! Köszi Apa! :)

Minden jó ha vége jó :)

Emma Mamánál való alvására gondolok most. Azt az egy sírást leszámítva amikor este beszéltünk telefonon, semmi, de semmi gond nem volt. Jól érezte magát Emmám, és vasárnap reggel egy fülig vigyori várt az ajtóban. :) Sőt, ami még nagy dolog szerintem, hogy ezek után még el kellett mennem kicserélni egy melegítőt amit Majának vettem, mert kicsi lett, és addig Emma továbbra is Mamázott-Papázott. Lementek a játszótérre, és mi egy bő óra múlva csatlakoztunk hozzájuk. Jól sikerült na, ez a lényeg! Azt mondta amúgy Emma hogy néha néha akkor majd ottalszik. Kíváncsian várom a folytatást! :)

Háromnegyeden

Bizony, ez is elérkezett... Emmám ma házon kívül tölti az éjszakát. Tudom, sokaknak ez már hamar bevezetődik, nálunk viszont ez az első alkalom hogy Emma Anyukáméknál alszik.
Többször volt már szó róla, hogy mi lenne ha, de aztán Emma mindíg visszakozott. A múlt hétvégén viszont vasárnap találta ki, amikor megbeszéltük, hogy akkor nem lehet csak pénteken vagy szombaton. Ez a gondolat elkísérte a hetünket, de még ma sem volt egész nap egyértelmű hogy hogy is alakul majd az este. Aztán amikor Anyut kitettük volna épp Emmán is az a cipő volt, hogy ottalszik. Elbúcsúztunk, és elindultunk. Visszanézve láttam hogy majdnem sír, és jó negyed órát a közelben maradtunk, ha esetleg vissza kellene fordulni ne az autópályáról kelljen. De telefon nem jött, így odacsörögtem én, hogy mi a helyzet, minden rendben volt, így hazaindultunk hármasban. Fura volt, és izgultam.
Aztán kilenckor Anyu hívott... Egy vígasztalásra szoruló, síró kicsi lány várt a telefonban. Engem akart persze, és velem elaludni. De megbeszéltük ismét, hogy reggel megyünk érte, és hogy milyen klassz lesz hogy mennek a mamával délelött a játszóra, majd elbúcsúztunk. Fél tízkor megint Anyu: Emma már alszik. A beszélgetés után hamar megnyugodott. remélem éjjel sem lesz gond, és reggel egy locsi fecsi kiscsaj vár majd rám! :)

Amúgy ma a Kopaszi gáton jártunk. Szép hely. Sajnos a szél kissé fújt, ami zavaró is volt, de amúgy jól éreztük magunkat. Egy nem tetszett csak, hogy nagyon kicsi a játszótér, így zsúfolt, és babahinta sincs. :( Legközelebb ha megyünk, talán Maja is szalad már majd, és akkor a kavicsdobálás és szaladgálás remek lesz a símogató fűben.