Emma holnap megy már oviba. Persze nagyon tiltakozik, de egyszer vissza kell szokni.
Update:
Anyám! Ez a reggel nagyon kemény menet volt. Tudtam, hogy az lesz, mégis elfáradtam bele. Ébredés után nem sokkal mondtam, hogy készülni kell, ovi van. Emma persze tiltakozott, majd komolyabbra vette a figurát. Kergetőzős, közben sírós és ellenkezős öltözésbe kezdtünk, amit nagyjából be is fejeztünk. Aztán jött a neheze, pedig azt gondoltam induláskor már nem lesz ilyen hiszti. Nem a fenét nem. A harisnyára a atya még viszonylag könnyen felment, de a cipő... na, az kemény dió volt. Feladtam a sportcipőt, közben sikít visít a fülembe, hogy neeeeemakarokovibamenni, neeeeemmegyeeeeeeek! Aztán azért üvöltött, mert nyomja a cipő... akkor mondom ott a másik, azt vegyük, az sem jó, akkor inkább ez, persze mikor már levettük. Szupi, cipő rajta, közben sír, és folyamatosan nyafog. Autó most nincs, így mivel tudom hogy cipelni már nem tudom, kigondoltam hogy a kis triciklin tolom majd ha oda is akarok érni, mert gyalogolni nem fog, az tuti. Ajtón ki, tricire fel, és megyünk. De ne toljam olyan gyorsan...
Az oviba aztán újra naaaagy krokikönnyekkel sírt, de átvették tőlem, hogy inkább induljak, mert csak mégjobban belelovalja magát. Az ovitól kb 5 percre jártam mikor hívtak hogy imádott Zsigujával ölelkeznek, ugrálnak, evetnek.
No komment.
Update:
Anyám! Ez a reggel nagyon kemény menet volt. Tudtam, hogy az lesz, mégis elfáradtam bele. Ébredés után nem sokkal mondtam, hogy készülni kell, ovi van. Emma persze tiltakozott, majd komolyabbra vette a figurát. Kergetőzős, közben sírós és ellenkezős öltözésbe kezdtünk, amit nagyjából be is fejeztünk. Aztán jött a neheze, pedig azt gondoltam induláskor már nem lesz ilyen hiszti. Nem a fenét nem. A harisnyára a atya még viszonylag könnyen felment, de a cipő... na, az kemény dió volt. Feladtam a sportcipőt, közben sikít visít a fülembe, hogy neeeeemakarokovibamenni, neeeeemmegyeeeeeeek! Aztán azért üvöltött, mert nyomja a cipő... akkor mondom ott a másik, azt vegyük, az sem jó, akkor inkább ez, persze mikor már levettük. Szupi, cipő rajta, közben sír, és folyamatosan nyafog. Autó most nincs, így mivel tudom hogy cipelni már nem tudom, kigondoltam hogy a kis triciklin tolom majd ha oda is akarok érni, mert gyalogolni nem fog, az tuti. Ajtón ki, tricire fel, és megyünk. De ne toljam olyan gyorsan...
Az oviba aztán újra naaaagy krokikönnyekkel sírt, de átvették tőlem, hogy inkább induljak, mert csak mégjobban belelovalja magát. Az ovitól kb 5 percre jártam mikor hívtak hogy imádott Zsigujával ölelkeznek, ugrálnak, evetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése