Biztosan sokan nem értenének egyet velem, de bizony nálunk a gyerekek körül forog a világ, már amennyire ez lehetséges. Nyilván vannak olyan helyzetek amikor kénytelenek nélkülözni több- kevesebb időre, de lehetőség szerint szeretek velük lenni, és szeretem magam körül tudni őket akkor is, ha épp tele a púpom, és épp konkrétan nem én foglalkozom velük. Tudom hogy lehetne ez máshogy is, de valahogy (főleg amíg igazán kicsik) nem vagyok képes hagyni őket sírni, és nem bírom nézni a szomorú kis arcukat akkor sem ha ez a következetesség kárára megy.
Majám igazán tökéletesen indult, nyugodtan el volt a járókában, és szinte bárhol, bárki ölében, de mára rákapott hogy hurcoltatja azt a csöpp kis fenekét... persze az sem mindegy hogyan, és az sem hogy ki hurcolja, és lehetőleg legyen valami jó kis látnivaló is a közelben. :) Persze ez részben természetes, nyílik ki Ő is, de most szinte egy percre sem lehet letenni Őt, rögtön reklamál. Sőt, van hogy a kis popója le sem ér, már nyüszizik. Kemény dió na.
A fogzása tutira beindult, már fehéredik az ínye. Pár napig még a hasmenés is kínozta, de szerencsére az most abbamaradt. Az evése egész jól visszaállt a megszokottra, és véééégre van valami, amit szeret, a sütőtök. A tejpép is újra lecsúszik, de a lelkesedése kissebb, mint a töknél. Nagyon édesen eszik amúgy, egyre ügyesebb, bár meg kell vallani, néha elég veszedelmes vállalkozás etetni Őt. Sokszor küzdünk a kanálért, és van hogy úgy csapkod ahogy meg akarja szerezni a kanalat, hogy repül az egész tál is a kezemből. Emmám sosem volt ilyen izgága mikor evett, vagy már nem emlékszem, és ő jobban is fogadta az új ízeket. Majám nem elég hogy pofákat vág ha nem tetszik neki valami, még a hideg is kirázza. Egyem a kis szívét. :)
Emmával viszont továbbra is imádják egymást, bár már előfordul hogy Emma félti tőle a játékát. Aggódik, hogy ugye nem eszi meg... Gondolom lesznek még itt harcok a játékért, elvette, összenyálazta, miegymás, de bízom benne hogy más probléma nem adódik, és igazán jó testvérek lesznek.
Mindenesetre Majám hiába ilyen kis akarnok, imádjuk ahogy van, és már most tudom hogy lesz amikor alig várom majd hogy hozzám bújjon, és megölelgessem majd kicsit.

Majám igazán tökéletesen indult, nyugodtan el volt a járókában, és szinte bárhol, bárki ölében, de mára rákapott hogy hurcoltatja azt a csöpp kis fenekét... persze az sem mindegy hogyan, és az sem hogy ki hurcolja, és lehetőleg legyen valami jó kis látnivaló is a közelben. :) Persze ez részben természetes, nyílik ki Ő is, de most szinte egy percre sem lehet letenni Őt, rögtön reklamál. Sőt, van hogy a kis popója le sem ér, már nyüszizik. Kemény dió na.
A fogzása tutira beindult, már fehéredik az ínye. Pár napig még a hasmenés is kínozta, de szerencsére az most abbamaradt. Az evése egész jól visszaállt a megszokottra, és véééégre van valami, amit szeret, a sütőtök. A tejpép is újra lecsúszik, de a lelkesedése kissebb, mint a töknél. Nagyon édesen eszik amúgy, egyre ügyesebb, bár meg kell vallani, néha elég veszedelmes vállalkozás etetni Őt. Sokszor küzdünk a kanálért, és van hogy úgy csapkod ahogy meg akarja szerezni a kanalat, hogy repül az egész tál is a kezemből. Emmám sosem volt ilyen izgága mikor evett, vagy már nem emlékszem, és ő jobban is fogadta az új ízeket. Majám nem elég hogy pofákat vág ha nem tetszik neki valami, még a hideg is kirázza. Egyem a kis szívét. :)
Emmával viszont továbbra is imádják egymást, bár már előfordul hogy Emma félti tőle a játékát. Aggódik, hogy ugye nem eszi meg... Gondolom lesznek még itt harcok a játékért, elvette, összenyálazta, miegymás, de bízom benne hogy más probléma nem adódik, és igazán jó testvérek lesznek.
Mindenesetre Majám hiába ilyen kis akarnok, imádjuk ahogy van, és már most tudom hogy lesz amikor alig várom majd hogy hozzám bújjon, és megölelgessem majd kicsit.
